Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai

marcona hőst lélekben fecskévé változtatja, s úgy viszi el a murányi vár úrnőjéhez : Nem óhajtanám ott Hybla édes mézét, Sem Ambrosiának kévánatos ezét, Hanem várnám, hova öntik mosdó vizét, Melyben förösztötte szép orczáját s kezét. Erre sietséggel magam ereszteném, Fáradt szárnyacskámott benne föröszteném, Apró lábaimra sárját függeszteném, Ajtajánál fészkem abbúl építeném. Háló háza körül tovább is lest hánnék, Alkalmatosságot az üdőtöl várnék; Fecske volnék akkor, házában is járnék, Míg egynéhány szálat hajábúl találnék. Azzal pohitanám özvegy kis fészkemet, S nyugosztanám rajta kedvesen testemet, Viratát sem várnám, fel-vetném szememet, Hajnallal kezdeném hangos énekemet. Fárasztanám ezzel mind addig torkomot, Valamíg érezném elbágyadásomot, Mikor nem vihetném már tovább nótámot, Háza elejében ejteném magamot. Amaz szíve tüzét véle titkoltatta, Hogy az ki-jelentse, ez szorgalmaztatta, Egyik az másikot sokáig forgatta, Végre az szerelem győzte, s el-futatta. Azon közben talám házábul kimenne, Mint hogy kárt nem teszek, kegyetlen nem lenne, Inkább bágyadtságom megszánná, s felvenne, Hives cellájában éledésre tenne. Azonban követem, ha haza érkeznék, Asszonykám felőlem mikor értekeznék; Ha igazán szeret, tudom, fohászkodnék, S hogy velem lehetne, arrul gondolkodnék. Bágyadt fecske akkor meg-újulást vennék, Cserólt ábrázatot magamrul letennék, Minemű most vagyok, hamar olyan lennék, Mint porábul Phoenix, új életre kelnék. (176) Az ilyen strófákba (hasonlókat egyéb műveiből is idézhetnénk) az antik közhelyek, vagy az inkább talán még manierista, mint barokk jellegű ötletek és részletezések ellenére mintha a népies virágénekek gyengédségéből is természetességéből is belejátszana valami. A titokban találkozó szerelmesek jelenete viszont a gáláns irodalom legszebb lapjaira emlékeztet, s emelett, mint Gyöngyösi sok más leírása vagy betoldása — köztük Wesselényi ovidiusi mintát variáló heroidája — az „udvaros" viselkedés alighanem sokszor utánzott magyar mintái közé is joggal besorolható. Talán azt sem árt ideírnunk, hogy a galantéria kódexe szerint Széchy Máriának a szerelem jegyében elkövetett politikai pálfordulása is megbocsájtható. A heroikus igények iskolapéldái között számon tartott „Cassandre" hőse, Orodantes herceg, akit a mű magyarítója, a nemesi testőr Báróczi minden