Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai
VÉNUSZ MAGYAR BARÜTI DEZSŐ VÁLTOZÁSAI Amicae carissimae Ma már az emberi lélek csaknem valamennyi historikusa megegyezik abban, hogy a másik nem iránt érzett ösztönös vonzalomból nem máról holnapra lett magasrendű érzelem, s hogy ebből az érzelemből, a boldogságnak, a szépségnek és a poézisnak egyik legerőteljesebb ősforrásából csak lassankint virágzott ki az a sokrétű, bensőséges érzelemszövevény, amelyet ma szerelemnek nevezünk. Hosszú és bonyolult fejlődés eredménye tehát, megszületését a puszta szexuális ösztön és a szerelmi érzés között elhelyezhető érzelemfélék széles skálája előzte meg, sőt az is nyilvánvaló, hogy még a leglégiesebbnek látszó, ha tetszik plátói szerelem mélyén ma is állandóan ott rezeg valami a legarchaikusabb ösztönökből. A bonyolult kérdéskomplexust azonban most még utalások formájában sem szeretnénk érinteni — különben is könyvtárnyi irodalma van. 1 Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a két egyéniséget, személyiséget szabadon összekapcsoló szerelem érzése, amelyet Engels nyomán 2 individuális szerelemnek szokás nevezni, a civilizáció viszonylag újabb és még távolról sem lezárt eredménye. Az ókor még alig ismerte, és ritka megnyilvánulásait hajlamos volt eltévelyedésnek tartani. Valószínűnek látszik, hogy az európai civilizáció talaján született meg, valamikor a lovagi kultúra arisztokratikus világában (ázsiai, afrikai emberek százmilliói még ma is alig tudnak róla), de az emberi szabadságjogokért harcoló polgári forradalmak sem hozzák meg teljes győzelmét, sőt egyelőre még a szocialista társadalomban is megkövesedett előítéletekkel kell küzdenie. Sokáig inkább csak a költészetben, mint az eleven társadalmi gyakorlatban virágozhatott ki, vagy legalábbis csak az előbbiben tudta igazán megmutatni teljes szépségét és gyönyörű lehetőségeit. 1 F. ENGELS klasszikus alapvetése mellett (A család, állam és a magántulajdon eredete, Budapest, 1949.) a kérdés marxista szempontú felfogására többek közötti, még P. N. JAK OBSZÖN : Az érzelmek pszichológiája, Budapest, 1962. Felfogásunk kialakulására—elvi fenntartásaink ellenére is, leginkább gazdag tényanyagukkal az alábbi művek hatottak : SIMONE DE BEAUVOIR : Le deuxième sexei—II., Paris, 1949.; RENÉ NELLI: L'amour et les mythes du coeur, Paris, 1952.; HERBERT MARCUSE : Eros and civilisation, Boston, 1955.; KOSTAS AXBLOS: L'errance erotique de l'amour (Arguments, 1961. N° 21). 2 F. ENGELS: i. m.
