Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból

VIRÁGEMLÉKEK VACHOTT SÁNDORNÉ, CSAPÓ MÁRIA HAGYATÉKÁBÓL A kis hagyaték kiemelkedően érdekes darabja egy kilencvenkét lapos, bekötött füzetke, amely Vachott Sándor versmásolatait és Vachott Sándorné emlékirat-töredékét tartalmazza. (Jelz.: V-an. — V. 1160.) A költő 1836-tól kezdve másolgatta a harmincas évek irodalmi folyóirataiban, majd költeményei első kiadásában megjelent verseit, kisebb műfordítás-töredékeit. A másolást a füzet 38. lapján abbahagyta s 1839-ben a füzet végétől visszafelé haladva a 91-től a 72. lapig folytatta a megörökítésre érdemesnek tartott költemények leírását. A versekben található számos variáns arra mutat, hogy a költeményeknek már az első, nyomtatásba került alakján csiszolgatott, változtatott a fiatal, fejlődő igényű költő, s így nem egy versnek három változatával találkozunk a füzetben, az első kiadásban és az összes költemények 1869-es kiadásában. A gyűjteményben előfordulnak olyan versek is, amelyek a költő verseinek egyik kiadásában sem szerepelnek. Érdekes összehasonlításra adnak lehetőséget a füzetbe másolt versek Vachott Sándor költeményeinek év nélkül megjelent első kiadásának, valamint a Kisfaludy Társaság által 1869-ben kiadott teljes kiadásnak a szövegeivel. A füzetkében összesen ötvenegy verset találunk ; ezek közül nem szerepel a két említett kiadás egyikében sem huszonöt. A kötetekben nem szereplő versek egy része feltehetőleg megjelent a 30-as évek vidéki, vagy fővárosi irodalmi folyóirataiban, ezek feltárása és pontosabb regisztrálása meghaladja a jelen tanulmány kereteit. A versek legnagyobb része 1836 és 1839 között