Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból
keletkezhetett, erre utalnak a versek fölé jegyzett keltezések, bár ezek a dátumok nem látszanak minden esetben teljesen pontosaknak. A keletkezés dátuma több esetben különböző a füzetben és a kiadásokban. A kézirat további 26 verse közül mindkét kiadásban megjelent 13, ezek legnagyobb része több-kevesebb szövegváltozattal. Egyes versek címe is megváltozott a kiadás során s olyant is találunk, amelynek a nyomtatásban adott címét utólag — a kéziratban először viselt címet áthúzva — írta a vers fölé a költő. Érdekes szövegváltozatokat hasonlíthatunk össze nemcsak egyes szavak, hanem egész versszakok vonatkozásában is; néhány szakasz három változatban is szerepel a kéziratban s ezek egyike került később a kiadott szövegbe. A kézirat tizenhárom verse az említett két kiadás közül csak az egyikben vagy csak a másikban fordul elő. Ezekben a versekben is bőven akadnak megváltoztatott sorok, áthúzott mondattöredékek, föléjük írt új kifejezésekkel, jobban összehangzó rímekkel. A Népdal címen megjelent — mindkét kiadásban azonos szövegű — versnek csak első része került a kötetekbe, a füzetkében 2. és 3. számot viselő részei a versnek a kiadott szövegben nem találhatók meg, pedig tartalmilag — különösen keletkezésük korai időpontját figyelembe véve — mindkettő emlitésre méltó. A költemények kéziratain nyomon követhető a költő elismerésre méltó törekvése a versek gyengébb pontjainak, hibáinak kijavítására, egyes kifejezéseknek, jelzőknek, rímeknek alkalmasabbakkal való helyettesítésére. Találunk azonban olyan másolatokat is, amelyek egyvégtében javítás, változtatás nélkül kerültek a gyűjtemény lapjaira. A versek túlnyomó része Vachott Sándor saját műve, mindössze két műfordítás-kísérlet szerepel a füzetben, egy Schiller- és egy Uhland-vers töredéke. Magán az összegyűjtött és többszörösen át javítgatott versanyagon kívül külön érdekessége a füzetnek, hogy a költő az egyes versekhez — különböző időpontokban — különböző ,,ítéletek"-et fűzött. A versek után legtöbbször pontos évmegjelöléssel elhelyezett, szűkszavú bírálatok játékosan, kedves öngúnnyal foglalják össze a saját költeményeit egyre érettebben, egyre tisztuló ízléssel szemlélő költő véleményét ifjúkori próbálkozásairól, kísérletezéseiről. Némelyiknek egy-két szakaszát javítani próbálván újra írta a vers melletti üres laprészre, másokba — más színű tintával — a sorok közé írta be a javított szövegrészt. Ezekből a javításokból a versek második, harmadik kiadásában találunk fel egynéhányat, míg a javítatlan formát az első kiadás hozza. A költő fejlődő ízlésének, igényesedésének közvetlen megnyilatkozásai ezek a javítások és az alábbiakban közölt bírálatok. A 3. f-n. ,,Képzetálom" (1835) cím alatt szereplő vers végére mindössze ennyit jegyzett a költő: Nagyon rosz. A 6. f-n található, 1835-ben keletkezett 2. számú „Népdal" után a következő feljegyzést találjuk: Jónak találom 1837-ben, és később, halványabb tintával: Rosznak találom 1838-ban. A 8. f-n az „Ideáli szabadság" címet viselő Schiller-fordítás a következő bírálatot kapta: ítéletem 1837: Hű fordítás. ítéletem 1838: hűtlen fordítás. A 9-től 11. f-n: ,,Szerb dal" (1835. dec. 31.), majd „Szilaj lány" című románcáról így vélekedik a költő: It. 1837: egyike legjobb dolgozatimnak. A 11. f. „Remete" c. költeményéről ezt olvashatjuk: ítél. 1837: sem jó sem rosz. Ennek ellenére az első versszakot két ízben is megkísérelte átjavítani. Mindhárom változat több áthúzással megtalálható ugyanazon a lapon.