Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
MEZŐSI KÁROLY: Petőfi atyjának fülöpszállási bérletei
Ennek a jelentésnek és kérésnek tehát az a lényege, hogy Kiskunlacháza vezetői is mindenképpen bérbe kívánták adni mészárszéküket, mert a több évi tapasztalat szerint a „közönséges Sáfárkodás", vagyis, ha a mészárszéket a község a maga kezelésében tartja, csak ráfizetést jelent. A „hely helyheztetésére nézve" kifejezéssel azt kívánták mondani, hogy a helyi adottságok figyelembevételével kell a bérbeadás feltételeit megállapítani. Minthogy pedig Kiskunlacházát Pest megyei terület veszi körül, az itteni limitáció, ármaximálás kell hogy érvényesüljön a mészárszékben mért hús árának megállapításánál. Erről biztosítani kell az arendálni kívánókat ; ha a deputáció, vagyis az árverési kerületi küldöttség ehhez nem járul hozzá, úgy Kiskunlacháza vezetői egy krajcár erejéig sem állnak jót, ha mészárszékükbe nem kapnak árendást, s ez rájuk marad. A mészárszék haszonbérbe adásának problémája tehát itt is ugyanaz, mint Szabadszálláson és Fülöpszálláson, mely utóbbi kiskun helységben 1833ban szintén Petrovits István a jelentkező bérlő: a limitációt, árszabást a kedvezőbb Pest megyei megállapításhoz kell alkalmazni. Ha mármost megnézzük a Sándor József által is közzétett kiskunlacházi, Petrovits által alá nem írt szerződést, azt látjuk, hogy ebben is szó van ugyan a limitatiÓYÓl, amelynek megtartására az árendátor 12 Ft büntetés terbével kötelezi magát, csak éppen azt hagyták ki belőle, hogy a Pest megyei limitáció lesz az érvényes. Petrovitsnak, minthogy ő állt e kívánság mögött, e kihagyott feltétel miatt már megvolt az alapja ahhoz, hogy a szerződést ne írja alá. 17 — Kiskunlacháza bírája és tanácsa nem kívánt abban megnyugodni, hogy Petrovits nem jelent meg a kontraktus aláírására, „noha arra jó eleve megkerestetett", s szándékában volt, hogy „őtet a' maga uttyán elvállaltt kötelezése tellyesítésére szorítsa". 18 Ha ezt meg is próbálta — bár levéltári feljegyzés nincs róla —, be kellett látnia, hogy Petrovits Istvánt nem tudja a szerződés vállalására kényszeríteni. Miután még egy licitáció is eredménytelen maradt, Kiskunlacháza tanácsa más bérlővel kötött szerződést, miként ezt Sándor József közli. Kétségtelen, hogy Petrovits István kiskunlacházi vállalkozásának egyéb előnytelenségeire is rájött. Elsősorban arra, hogy viszonylag magas bérösszeget ajánlott meg az itteni mészárszékért. Az évi 210 ezüst forint ugyan tetemesen alacsonyabb volt az előző évek 326 ezüst forint bérénél, váltóforintba átszámítva azonban ez mégis évi 525 Ft-ot, három évre 1575 Ft-ot tett ki. Ugyan" A limitáció jelentőségét a mészárszékek bérletében néhány levéltári adattal világítjuk meg. — 1824 decemberében a nádori alkapitány intézkedésére és az ő elnöklete alatt gyűlést tartottak, „mivel a Megyebeli Mészárosoknak, nagy számmal meg gyülekezett Instantiájok tovább halasztást nem szenvedhetne". A kiskun kerületi kapitány az egyes kiskun városoktól tájékoztatást kért a marhahús árának kérdésében. Szabadszállás ezt jelentette : „Ezen Tanátsi Gyülekezetnek is áz lévén észre vétele; hogy a húsnak 6 xra határozott ára nem lenne közelítőleg is a szomszéd Tettes Varmegyékben határozott bus arahóz alkalmaztatva. Mivel tsak ugyan el kellene esmérnünk az Árendásoknak karosodásókat s azon környül állást, hogy ők is a szomszéd T. Vármegyei Árendásokkal eggyütt eggy helyen és arón kellene a marhákat vásárlani, ugyan azért e, Tanátsi Gyülekezet a Marha húsnak 7 x rókba leendő fel emeltetésében meg égyesédik." — Kecskeméti Áll. Lt., szabadszállási 1825. évi tanácsi jegyzőkönyv 266. 1. — A marhahús fontját tehát 1 krajcárral kívánták emeltetni. Megjegyzendő, hogy abban az időben, amikor ez a kérdés a kiskun kerületben tárgyalásra került, éppen Kiskunfélegyháza két mészárszékének és Szabadszállás mészárszékének is Petrovits István volt az árendása (1824. nov. 1-én kezdődött időszakban), tehát bizonyára ő is a kérvényező bérlők között volt. Ahogyan a vágómarha ára emelkedett, lígy változott a mészárszékben kimért hús ára is. 1831-ben pl. a „Currens", a kiskun kapitány körlevele május hó 9-től a „Húsnak 10 xron való mérését" rendelte el. A rendelet azonban Szabadszállásra csak május 29-én érkezett le, ezért a bérlők azt kívánták, hogy „ezen el mulasztott idő részekre ki pótoltasson." A tanács helyt adott a kérésnek, elrendelte, hogy júl. 1-től „a meddig t. i. ezen mostani Limitâtio tartani fog, akar mire hataroztassonn a Limitatio : az el mulasztott 20. Napokig a Marha Hust 1 Xralfejjebb mérhessék." (Kecskeméti Áll. Lt., szabadszállási 33. sz. protokollum, 1831. jún. 3., 204. sz.) Vagyis 1 krajcáros emelkedésekről van szó, de a mészárszék-bérlők a limitée! ónak olyan jelentőséget tulajdonítottak, hogy ezt minden egyes napra számon tartották. Leginkább ezen múlott, hogy kockázatos vállalkozásaikban számításukat megtalálják. 18 Az aláírás elmaradása után készített kiskunlacházi „Assecuratorio Cautionalis" levélből. — L. Sándor József id. közlését.
