Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi atyjának fülöpszállási bérletei

ekkor az egyáltalában nem kisebb fülöpszállási mészárszék-bérlethez csak évi 86 ezüst forint árenda megajánlásával jutott hozzá. Kiskunlacháza ötven, Fülöpszállás pedig csak hét km távolságra esett akkori állandó lakóhelyétől, Szabadszállástól. Számításba jöhetett a lemondásnál ez a távolság is. Megfelelő székálló legényről kellett gondoskodnia, s ha ilyent nem kapott, ez is oka lehetett a kiskunlacházi kezdeményezés abbamaradásának. Igaz, hogy két év múlva, 1835-ben a még távolabbi Ercsi községben is belefogott a végzetessé váló mészárszék-bérletbe, de két társbérlővel együtt, akik közül az egyiket, Matulay Andrást már szabadszállási székálló legény korából ismerte. A fülöpszállási mészárszéket, az 1835-ben kibérelt Szabadszállási széket és a távolabbi Ercsi mészárszékét is el tudta látni vágómarhával. Ezeket pl. nagy számban hajtatta Szabadszállásról is Ercsibe, vagy vásárokon szerezte be. Legkevésbé gondolhatunk tehát arra, hogy — miként Sándor József véli — a fellépő marhavész miatt nem tudott volna vállalt kötelezettségének eleget tenni, s ezért lépett vissza a kiskunlacházi bérlettől. A maga átgondolt anyagi érdeke, a haszon vagy esetleg ráfizetés mérlegelése lehetett mindenképpen a döntő ok. És még egy nagy vállalkozása ÍS33-ban, amiről a jászkun kerületi jelentések sem szólnak, mert nem a licitáció kitűzött határnapján jött létre: az alább ismertetett, ugyancsak fülöpszállási, az itteni mészárszék árendáját tetemesen felülmúló kocsmabérlet. d) A fülöp szállási kocsmák bérlője. — Ma is fennáll Fülöpszállás község középpontjában, ahol négyféle: Szabadszállásra, Izsákra, Solt és Akasztó felé ágaznak el az utak, a régi vendégfogadó, kocsma. Most „Kiskunság" a neve, de akkor még — levéltári adatok szerint — „Morgó"nak nevezték, amikor Petőfi atyja is 1833—1836-ban három évig mérette itt a bort és egyéb italokat. Az épület udvar felőli részén hosszú árkádos folyosó húzódik, ebből nyílnak az egykori vendégszobák és egyéb helyiségek. Az udvaron a kőlábon álló régi kocsiszín is megmaradt. Fényképeit bemutatjuk. Petrovits István fülöpszállási kocsmabérletére vonatkozólag — azon kívül, hogy ő maga is említette 6000 Ft-ot kitevő itteni bérleteit, s a mészárszék bérlete ebből a három év alatt csak 645 váltó forintot tett ki — két terjedelmesebb okmányt találtam. Mindkettő Petrovits Istvánnak volt fülöpszállási kocsmárosaival támadt elszámolási ügyére, vitájára vonatkozik. Petrovits István vagyoni perének aktái közt került elő az alábbi okmány: 1224 Karászi Éva Kötelező Levele 1839. 318. frt. 42. xr. Váltóban. Másolat Alább írt ezekben jelentem, és a kiknek illik tudtára adom; hogy én a Fülöpszállási Kortsmák Árendátorának, Petrovits István Urnák a Férjemmel Pap Istvánnal, az 1834-k 1835-k és 1836-k Esztendőben Kortsmárossa lévén, minek utánna az általam el mért, mindenféle Italokról, Petrovits István Úrral meg számoltam volna, — az Esztendőnként el mért italok árába, ezenn Sumákkal maradtam ados: u. m. F. xr. 1 szőr Az 1834-k Esztendőben ados maradtam 65. — 2- szor Az 1835-k Eszt. Sz: György Napkor ados maradtam 70. 3- szor Ismét az 1835-k Esztendei Mind Sz: Napkor adóssá lettem 27. — 4- szer Az 1836-k Esztendőre ados maradtam 156. 42 Summássann 318. 42. xral.