Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén

lenül utal egy korábban megírt kalandra, s így a két írás azonos szerzőt feltételez.

26 Március 7-én egy február 25-i közeleményre céloz

27 stb. Április 15-én jegyzi meg: „Legközelebb lesz szerencsém egy rövidke cikket írni, a titkos drámaírókról".

28 A következő számban valóban meg is jelenik e cikk,

29 s amikor személy szerint támadják meg érte, nem is tiltakozik az ellen, hogy az ő tollából származik a kis elmefuttatás,

30 sőt április 29-én 31 és május 20-án

32 is sajátjáénak tekinti azt. Elárulja magát Jókai akkor is, amikor dédősének titulálja a Jelenkor 1846-i újdonságíróját.

33 A komáromiakkal való kedélyes tréfálkozás is gyakori műveiben.

34 A március 14-én

35 és április 25-én

36 megjelent Színházi scenák c. cikkei első szempillantásra is bárkit meggyőzhetnek arról, hogy közvetlen elődjei a Kakas Márton a színházban c. későbbi közkedvelt cikksorozatának. A március 17-én közzétett nyelvi játéka

37 az 1848-ban megjelent Offena epistola kezdetű humoreszkjére

38 emlékeztet és a július 2-i „előfizetési hirdetményének" közeli rokona.

39 Az április 1-én megjelent 5. sz. közlemény

40 is közvetlen elődje az 1848. július 2-án közzétett „jövendőmondásoknak".

41 Jóllehet a stilisztikai bizonyítékok önmagukban általában nem győzhetnek meg bennünket, de Jókai egyik másik írásának stílusbeli hasonlósága olyan méretű, hogy szinte ez alapján is joggal tételezhetjük fel egyes újságcikkek szerzőjének azonosságát. A Jelenkorban február 28-án megjelent, Erdélyi Jánossal és a Szépirodalmi Szemlével vitázó cikke

42 pl. akaratlanul is emlékeztet az 1849-es Táncsics-elienes kirohanásaira. A Honderű megszűnésén „sajnálkozó" és a Vahot Imrével az Életképekben névaláírással polemizáló Jókai hangjának,

43 ill. június 6-i búcsújának stílusbeli rokonsága is szembeötlő. A rövid hírek végére iUesztett romantikus sóhaj főleg a szabadságharc idején keletkezett cikkeire emlékeztet. Nagyon gyakori, hogy az objetív hangon előadott eseményeket zárójelben közbevetett megjegyzéseivel teszi nevetségessé.

44 A formálisan kételyt oszlató, magyarázó s éppen ezáltal humoros hatást keltő stílus is Jókai írásainak egyik jellemzője. Pl.: „bálrendezők, ékszerészek, kalmárok, varrónők, zeneűzők és táncmesterek vakarják fejeiket, mindenik, tudniillik, a magáét".

45 II 1846-ban és 1847-ben írt levelei arról vallanak, hogy jogi tanulmányainak elvégzése után a diploma csak kedve és hajlama ellenére biztosíthatta volna az életbe induló Jókai számára az önálló megélhetést. A regények és novellák bizonytalan honoráriuma pedig még a hírnév magaslatára érkezett íróknak sem nyújtott biztos anyagi alapot. Hát még egy kezdőnek! Nem kétséges, hogy 1847 elején előbb csak 28 Uo. 14. sz. 81. 1. és jan. 31. 9. sz. 53. 1. " Uo. 16. BZ. 92. 1. 28 Uo. 30. sz. 176. 1. 29 Uo. ápr. 18. 31. sz. 182—183. 1. 30 Uo. ápr. 25. 33. sz. 194.1. 31 Uo. 34. sz. 200. 1. 32 Uo. 40. sz. 236. 1. 33 Mi hír Budán? Életképek 1847. okt. 24. 17. sz. 547.1. 31 Pl. Jelenkor 1847. jan. 10. 3. sz. 17.1. 35 Uo. 21. sz. 122. 1. 38 Uo. 33. sz. 194. 1. 37 Uo. 22. sz. 128. 1. 38 Életképek 1848. júl. 30. 5. sz. 154. 1. 39 Uo. 1848. 1. sz. 21. 1. 48 Jelenkor 1847. 26. sz. 152. 1. 11 Életképek 1848. 1. sz. 21. 1. 42 Jelenkor 1847. 17. sz. 98. 1. 43 Irodalmi táborozások. Irodalmi levelek Vahot Imréhez I—II. Életképek 1847. jún. 23. 25—26. sz. 831—835. 1. — 1847. júl. 4. 1. sz. 23—24. 1. 44 Pl. Jelenkor 1847. márc. 11. 20. sz. 115—116. 1. 45 Uo. 1847. febr. 7. 11. sz. 65.1.