Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

MIKLÓS RÓBERT: Madách Imre csesztvei otthona

MADÁCH IMRE CSESZTVEI OTTHONA MIKLÓS RÓBERT A költő halálának 100. évfordulójára Az irodalmi köztudat megfáradt, koravén embernek tartja számon Madách Imrét, pedig negyvenkettedik életévét sem töltötte be, amikor 1864 őszén sztregovai kastélyában meghalt. A Vasárnapi Újság — amely ez év júliusában Szalay Lászlót, Eáy Andrást parentálta el —, nem is akarja elhinni halála hírét: október 9-i számában pár soros közleményt ad ki : „Lapunk bezárta val vesszük azon gyászhírt, hogy Madách Imre, az »Ember tragediaja« magas szellemű költője e hó 4-ike és 5-ike közötti éjjel meghalt. — így írják Balassa Gyarmatról a »Magyar Sajtó«-nak; — óhajtjuk, hogy e hírt mielőbb örvendetes cáfolat rontsa le". A kortársak kétkedve fogadták a férfikora delelőjén álló költő hirtelen halálának hírét, az utókor pedig úgy emlékszik rá, mint kastélya dolgozószobájába, az ,,oroszlánbarlang"-ba menekült öreg bölcsre. Igaz, az 1862-ből fennmaradt fényképéről sem negyvenes férfi néz reánk. Fáradt, kissé réveteg tekintete, a megtört emberre annyira jellemző lelógó bajusza inkább egy hatvanéves férfi arcára emlékeztet. Neve szinte egybeforrt szülőfalujával, Alsósztregovával. A Madách név ma már „fémjelzi" e parányi Nógrád megyei községet. Valóban, életének minden fontosabb mozzanata ide kapcsolódik. Itt töltötte gyermekkorát, itt érett férfivá, itt alkotta életművének legfontosabb darabjait, s való igaz, hogy életének negyvenkét esztendejéből harmincötöt itt élt le. Talán ezzel is magyarázható, hogy arról a hét esztendőről, amelyet a családi birtok másik központjában, az ugyancsak Nógrád megyei Csesztvén töltött el, életrajzaiban viszonylag kevés szó esik. Az 1845-től 1853-ig tartó életszakaszról, az ún. csesztvei esztendőkről, alig tudunk meg többet, mint azt, hogy ifjú nejével 1845 nyarán ide költözött, itt töltötte házassága boldogabb éveit, Csesztvén éri a fegyverre kelt nép hősi erőfeszítése, amelyben ő maga betegsége miatt nem vehetett részt, innen hurcolták el az önkény éveiben Pozsony és Pest hírhedt börtöneibe, és rövid időre ide tért vissza, kitöltve a Pestre való internálásának keserves hónapjait. Az első nagyobb szabású Madách-életrajzban Palágyi Menyhért sommásan, de igen felemás módon összegezi a csesztvei éveket: „A csesztvei hét esztendő, bármily nagy jelentőségű is különben, mégis csak epizód az ő életében. Visszatérése Sztregovára mintegy jelképes értelemmel bír : mintha visszatérne önmagához, valódi lényéhez, és csak most jutna igazi önismerethez. Csesztve csak mint valamelyes szelíd, lapos völgyelet szerepel szellemi életének történetében. Része van ott abban, amit földi