Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
FEHÉR ERZSÉBET: József Attila töredékei
JÓZSEF ATTILA FEHÉR ERZSÉBET TÖREDÉKEI „A líra: logika : de nem tudomány.'' „A versek mindig külön hangsúlyt kapnak a halállal. A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával látható lesz, az életmű fényleni és nőni kezd. A versek sugarat vetnek egymásra, a nagy versek megragyogtatják a közömbösebb darabokat is, a halállal gyászoló éjszaka borul a műre, hogy a. sötétjén a gyöngébb fényű csillagok is felragyoghassanak. Minden töredék, minden papírlapon talált szó adalék lesz, adalék az életműhöz a nagy egészhez, mely lezárt, szigorúan befejezett s összetartozó immár." 1 Radnóti idézett mondataiból két dolog következik: elsősorban az, hogy a műalkotás valamikor, talán már születése pillanatában elszakad alkotójától, tőle független, külön törvényű életet kezd; másodsorban az, hogy az egy alkotó által létrehozott művek sajátosságait mégis az alkotó emberi tulajdonságai, élményei teremtik meg, s e sajátos jegyek alapján a művek egymást meghatározzák, kiegészítik a minden elemében egységes organizmust: az életművet alkotják, amely egy magasabb síkon az alkotónak időtlenné nemesedett emberi arcát tükrözi. A két következtetés egymásnak ellentmondani látszik, de a műalkotás két jellemző jegyét foglalja magába: azt, hogy szubjektív és egyben általános. A mű — csak a tökéletes mű — időtlenné válhat, mert olyan általános vonásokat tartalmaz, melyek értékét nem szabják határok, az egyedi meghatározók, az alkotásfolyamat során kilépnek különösségük keretei közül és egyetemessé lesznek. Az alkotó egész emberi életét szinte magába szívja az életmű, s mindaz, amit a történeti vizsgálódás során róla megtudni akarunk, csakis a mű szempontjából érdekel bennünket. Minden életrajzi adat a mű megértéséhez visz közelebb. Az életben, a korban a mű forrását keressük, azokat az élményeket, amelyek megszületését előidézték. A különböző hatásokat a művészi munka átalakítja. Az élmények rendszerint nem közvetlenül jelentkeznek a műben, sem időben, sem jellegben. Az átformálódás az alkotás természetéből adódik, a szubjektív vonások ezáltal nőnek egyetemessé. Alkotásfolyamat az élmények, hatások művé alakulása. A mű jellemző jegyeiből kiindulva a művészi munkát és feltételét, az alkotóképességet, korábban misztikum1 EADNÓTI MIKLÓS: Jegyzetek József Attila hátrahagyott verseihez. Tanulmányok, cikkek. Bp. 1956. 260. 1.
