Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

FEHÉR ERZSÉBET: József Attila töredékei

nak tekintették, megfejthetetlen titoknak. Az alkotásfolyamat vizsgálatánál nem abból kell kiindulnunk, ami a művészi tevékenységet más emberi alkotótevékenységtől minőségileg elválasztja, hanem abból, ami közös bennük: mindkettő munka, vagyis céltudatos tevékenység, mely előzetes tervek alapján valamilyen anyag formálásával jut eredményhez. — Az anyaggal való küzdelem: a legalkalmasabb kifejezőforma kiválasztása és a mondanivaló formábaöntése teremti meg gyakran a művészi munkában az élménytartalom kötelező tárgyilagos nézőpontját. A költői munka vizsgálatához fogalmazvány jellegű verskéziratok és a „verstöredék" fogalmával jelölt mű hely forgácsok komoly segítséget adnak. „Tudjuk, hogy van törmelékvas, törmelékcsokoládé. De hogyan határozzuk meg a felhasználatlanul, más költői munkák elvégzése után feleslegként megmaradt költészeti hulladékot? Világos, hogy ez törmelékvers, verstörmelék."

2 — Majakovszkij szavaiból is kitűnik, hogy eléggé tarka csoportosulást fog össze a „töredék" elnevezés. Ide tartoznak az emlékeztetőként lejegyzett gondolatrögzítések, néhány különös szót zeneileg összecsendítő sorok, hirtelen felbukkanó, vagy emlékezetből visszajáró képek, képzetek, verskezdetek vagy versrészletek, egy-egy hatásos befejezés, nagyobb versből esetleg kihagyott szakaszok, egyes versszakok többszöri kidolgozásai, vázlatok, elkezdett, de befejezni nem tudott versek, szikrányi remekművek. E sokféleség az alkotásfolyamat különféle állomásairól tájékoztat, nagy művek élményforrásához ad igen érdekes adatot. ,, . . . A mű átfordul a halhatatlanságba s magával rántja a törmeléket is ... "

3 * József Attila töredékeinek vizsgálatánál legelőször az ragadja meg a figyelmet, hogy a töredékanyag zömében a pálya utolsó szakaszaira esik. Az 1930 előtti'esztendőkből a szövegkutatás legújabb eredményeit tartalmazó kiadás

4 mindössze tizenegy darabot ismer szemben a másik száz darabbal. Az előző időszakban a fogalmazvány száma is jelentősen kevesebb, mint 1930 után, de egy-egy téma teljes versben kidolgozott variánsait leginkább itt találjuk. Messzemenő következtetést e két időszak ilyen szempontú összevetéséből nyilván nem vonhatunk le, hisz a korábbi kéziratos anyag kallódási százaléka sokkal nagyobb. Természetes azonban, hogy a mesterség fogásaival ismerkedő, fiatal költő számára a sikerélményt adó kész művek a jelentősek, nem pedig a küzdelmes próbálkozások, vagy a kudarcra emlékeztető torzók. A párhuzamos változatok részben a fogalmazványt pótolják, részben a felmerülő új ötleteket őrzik meg számunkra, tehát akkori munkamódszerére vetnek fényt. Egy-egy jó gondolatot nem raktároz külön, hanem felhasználásával átformál akár egy egészen kész verset is.

5 A 30-as évek versforgácsait nagy részben a mesterség megfinomult technikai fogásai hozták létre. József Attila érett alkotóperiódusa kb. 1930—31-től számítható. Nyilván itt munkamódszere is megváltozott az előző időszakhoz képest. A töredékekben — mivel annyira sokfélék, és annyira különböző eredetűek — nem lehet csupán technikai jellegű forgácsanyagot látnunk. Mivel a töredék fogalmával jelölt komplex anyagról a fentiekben azt mondtam, hogy az alkotómunka állomásait jelzi, 1 MAJAKOVSZKIJ: Hogyan készül a vers? — Válogatott művei III. köt. Bp. 1957. 132.1. 3 Radnóti Miklós naplójából. József Attila Emlékkönyv. (Szcrk. : SZABOLCSI MIKLÓS.) Bp. 1957. 482. 1. 4 József Attila Összes versei Bp. 1962. 6 VI. Bevezető, Áldalak búval, vigalommal . . ., Dúdoló, Proletárdal stb. AZ ESZMÉLET VÁZLATAIBÓL (P. I. M. JA—

an. 502.)