Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

PÓR ANNA: Vörösmarty Csongor és Tündéjének egyik színpadi előfutárja

\ A két színműben tehát az eredetitől eltérően a tündérleány nem titokzatos törvényeknek engedelmeskedik, hanem ármánykodó ellenségének lett áldozatává, az ifjú pedig a védelmére kel. Balognál világosan látjuk az ármánykodás okait és értjük az összefüggéseket. Vörösmartynál csak sejtjük őket. Az érintkezés mégis szembetűnő. Ezenkívül néhány apró mozzanat is hasonlatosa két színműben, így mindkettőben külön-külön indul el a fekete városba a királyfi és kísérője. A királyfi elröpül, a szolga ott marad és mulatságos alkalmatossággal követi. Balgát az ördögök viszik kordélyon, Filax pedig medveháton lovagolva követi urát. A találkozáskor elbeszélik egymásnak utazásuk történetét, majd mindkét szolga a csárdára tereli a szót. ,,Az egész út csárda volt" — mondja Balga. „Menjünk valami csárdába" — javasolja Filax. Ezután íme egy, az eredetitől eltérő mesemotívum. Mirigy kútjából csalárd palack bor és sült galamb emelkedik ki. Balga homlokához ütődik és ő hasztalan űzi. Filaxnak is palack ereszkedik az orrára és amikor elkapná mindig felszalad. De ez itt Cifrilla tündér pajkos játéka, aki szerelmét étellel, itallal látja el. Hozzá hasonlóan Ilma is süteményt dob a kútba. Balga csalárd képmásának. Még egy másik apró jelenség is érdekes, mindkét színműben a tréfálkozó asszonyok szamárfüllé] illetik együgyű szeretett párjukat. Ilma : Most én is nyomot hagyok, S mellé hosszú nagy fület, Balga férjem czimerét. CifriUa viszont szamárfüleket növeszt Filaxnak, mert kétszer is ellopták tőle a bort, de mert harmadszor megvédte, nem kell hordania a fület és lemoshatja a patakban. A két mű olvasásakor néha az az érzésünk, mintha Vörösmarty mély gondolatainak kezdetleges kis bohózati csíráit gyűjtenénk össze Balog jeleneteiben. így például amint Csongor és Balga kettősségét összefoglaló híres sorokban szimbolikusan bennefoglaltatik a két ellentétes magatartás: Csongor: Oh kívánság, légy viharrá, Vigy, ragadj el engemet. Balga: Rossz szekér az, bakja nincsen, Balga nem talál ülést. — úgy Balog Filaxa is hasonló szellemben képviseli az urak rajongását reális élettapasztalattal bíráló népet, amikor az egymásra talált szerelmesek szavait: „Oh mi választhat el egymástól. — Csak a halál." — Filaxnak „Osztán meg ha ráuntok egymásra," kommentárja követi. De nem csak Balga-Filax gúnyolja mindkét színműben a rajongó hőst. Csongornak a vándorokkal való tragikus találkozásakor a boldogságot sivár gazdagságban, hatalomban kereső vándorok is nevetséges bolondnak tartják, a tündérhonba — a fenkölt eszmények világába — vágyakozó Csongort. Vagy úgy kireppent a madár az ész, S a fészek puszta szellők sípja lett, gúnyolódik a fejedelem. E gondolatnak kezdetleges csírája bukkan fel Balognál is bohózati köntösben. A tündérfát őrző királyfiak a szerelem bűvöletébe esnek. Akleton király udvari tanácsosai, a tudós vének, a bolondok tornyába záratják őket és azt követelik, hogy ezután oda kerüljön minden szerelmes. Árgirust csak Cifrilla közbelépése menti meg a toronytól.