Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

PÓR ANNA: Vörösmarty Csongor és Tündéjének egyik színpadi előfutárja

Kimutattunk tehát néhány hasonlatosságot a két színmű között, ezek azonban külön-külön még nem egyértelmű bizonyítékai annak, hogy Vörösmarty az ismertetett bohózatból nyerhette ösztönzését. A szóban forgó színpadi alakok, helyzetek és motívumok ugyanis a nemzetközi színpadi hagyományok közkincsei és így lehetséges, hogy mind a két szerző az akkor divatos színpadi tradíciókra épített, ki-ki a maga szellemi szintjének megfelelően költői remekművet, vagy vásári bohózatot alkotott a hasonló alapanyagból. A hasonlatosságok egy részének közös forrása valóban könnyen fel is deríthető. A közös alaphelyzet, — az áhhatatos ifjú hős, aki a szép tündérlány keresésére indul, míg végül sok próba után elnyeri szerelmesét, valamint az ellenük ármánykodó gonosz szellem, — a bécsi népszínpad tündér játékaiból közismert.

30 Ennek a külvárosi színpadnak kedvencei az érzelmes mesehősök realisztikus komikus kísérői is, a falánk, tenyeres-talpas sokat pofozott Kasperle, Hanswurst különböző változatai és ezeknek nyelves, talpraesett női párjai. Elegendő megemlítenünk Raymund mesejátékait, vagy akár a legismertebbet a Papageno-Papagena párocskát Schikaneder Varázsfuvoldjáhan. — Az érzelmes szerelmespár komikus kísérői régen ismert színpadi alakok, az olasz Commedia dell'arte mulatságos Zanni-i és pajkos Colombinái egész Európa vígjáték-irodalmában megtalálhatók a kor és a nemzeti sajátosság adta változatban, Calderontől Molière-ig és Bécsig. Balgának tehát sokfelé kereshetjük az őseit. Papageno például könnyen lehetett ösztönző, mert Mozart híres Varázs fuvolájának magyar szövege „Tündér-Síp" néven közismert volt hazánkban,

31 és több jelből arra következtethetünk, hogy Vörösmarty ismerte. Az egyező alaphelyzetek közös forrásain kívül aközös motívumok egyikemásika is hasonló módon nyomon követhető ismert színjátékokban. így többek között a jellegzetes szamárfül Shakespeare-hoz, a Szentivánéji álom Zubolyához vezethető vissza. E műnek a Csongorra gyakorolt hatása kétségtelen és közismert. A Csongor és Tünde és Az aranyhajú Tündér Ilonának a Gergei-féle forrástól eltérő egyezéseinek egyike-másika tehát a korban divatos színpadi hagyományokban lelheti magyarázatát. De még ha egyenként talán valamennyit is nyomon követhetnénk ilyen módon, még akkor sem tételezhetnénk fel, hogy csupán véletlen párhuzamosságokról van szó a két színműben, mert az egyezések egész sorának ilyen összetalálkozása szinte lehetetlen. Végső soron pedig nagyon is kézenfekvő, hogy Vörösmarty nemcsak a legkülönbözőbb színművekből merített ötleteket, hanem a közvetlen közelében játszott magyar tündér játékból is. Emellett szól még az is, hogy az ismertetett hasonlatosságok mind olyan jeUegűek, hogy egyszeri látásra is megmaradhattak Vörösmarty emlékezetében. Nem elsősorban könyvélemény alapján létrejött filológiai egyezésekről van szó, hanem jobbára színpadi előadásból fakadó benyomások: drámaszerkezet, szembeötlő típusok, helyzetek, jelenetek, fogások és tréfák ragadhatták meg Vörösmarty figyelmét Balog bohózatának játékoskedvű forgatagában. Ha a világirodalomban van már példa arra, hogy vásári bábszínmű indítéka nyomán született meg örökbecsű drámai alkotás, Goethe Faustja, akkor hazai vásári komédia is adhatott gondolatokat magyar remekmű számára. 30 Egy példa a sok közül: RAYMUND: „Das Mädchen aus der Feenwelt oder der Bauer als Millionär" ... — amelynek magyar fordítása is ismeretes. 31 Színpadi sikerén kívül nyomtatásban is terjedt: A Tündér-Síp egy nagy daljáték két felvonásban. (írta Schikaneder Emmanuel) Magyarra tette Sebestyén László. A muzsika néhai Mozart Amadé úrnak munkája. Vátzon . . . 1804.