Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
PÓR ANNA: Vörösmarty Csongor és Tündéjének egyik színpadi előfutárja
színielőadás alkalmából. Vörösmarty tehát láthatta Balog István színművét Keszthelyen. De láthatta esetleg három héttel később is, amikor június 29-én Marcaliban, Somogy megyében játszották, mert Vörösmarty csak júhus elején fejezte be dunántúli utazgatását. A találkozás még később is megtörténhetett, mert Vörösmarty állandóan utazgatott az év folyamán. Augusztus 27-én például Pestről, novemberben pedig Velencéről írja a leveleit. Balog István társulata viszont később is ezen a környéken vándorolt 1828—29-ben; 24 miközben Vörösmarty 1829 nyarán Kis Kesziben kezdte írni a Csongor és Tündét. 25 Könnyen elképzelhető, hogy Vörösmarty átutazott valamelyik közeli helységbe, hogy megnézhesse Balog István színtársulatának egyik-másik előadását, minthogy ekkor a magyar dráma ügye mellett a hazai színjátszás elhanyagolt állapota is foglalkoztatta és figyelemmel kísérte a magyar vándorszínészek előadásait. Stettner egyik Vörösmartyhoz intézett levelében affelől érdeklődik, hogy ,,A Leány őrző milyen készületteljátszatott s minő hatást tett a nézőkre . . . 26 " Vörösmarty válaszleveléből viszont megtudjuk, hogy többször is látta a magyar színjátszókat és aggódó gonddal figyelte fejlődésüket. „Játszották-e a magyarok Kisfaludy Leány őrző] ét? Én Fehérvárott hallottam őket, hol egy pityergő színjátékot adtak, felvonás közben rövid énekkel. A darabhoz képest nem rosszul játszottak, mert az olyan szegény volt, hogy szánni kellett őket. Asszonyaik nincsenek ; de az énekben oly előmenetelt tettek, melyet utolsó hallásomtól fogva nem remélhettem volna. Nincs itt szó tökéletességről, csak haladásról és én megelégedném, akár mi úton volnának képesek hallgatókat nyerni. Ez azonban vesztett ügy, nem vivők mellette." 27 Ha ilyen aggódó gonddal követte nyomon Vörösmarty a magyar színjátszók sorsát, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ismerte Balog István társulatát, amely hosszú ideig működött éppen Vörösmarty közvetlen pátriájának, Fehér megyének a támogatásával. Ok nyitották meg 1818-ban a fehérvári színházat 28 és adták elsőnek 1819-ben Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című színművét. Azóta váltakozó szerencsével és hősiesen járta ez a társulat az egész országot, de mégis csak a Dunántúlon volt otthon. 29 Mindent összevetve, ismerve tehát Vörösmarty érdeklődését és tudva azt, hogy ott-tartózkodásának idején többször is játszották a közelében Az aranyhajú Tündér Ilonát, akkor szinte bizonyosra vehetjük, hogy látta az őt közvetlenül foglalkoztató téma színpadi előadását és ezek szerint ismerte Balog István bohózatát. Ha így van akkor érdemes tüzetesen összevetnünk a két színművet. IV A két színmű között észlelhető érintkezések sorában elsőként kell említenünk az eredeti forrástól eltérő új alakok beiktatását. Gergeinél ÁT girust és Tündér Ilonát két különböző öregasszony szakítja el egymástól. Az első 21 Balog István naplója szerint Tündér Ilonát játszották: 1828. január 27. Kaposvár, 1830. Lengyeltóti stb. 1929 november 5-től Pusztakovácsiban játszott a társulat (Somogy m. ) De erről az időről nincs míísorjegyzék. 2i Vörösmarty János emlékezései, Vörösmarty összes művei . . Bp. 1884. VI. köt. 297. 1. 26 Buda, jan. 19. 1827. — Vörösmarty Emlékkönyve 120. lev. " Uo. 121. lev. (A levél nincs keltezve, de kikövetkeztethetően 1827. január 20. és április 26. között írta V. M.) A levelekben továbbra is szó esik a magyar színjátszókról. Stettner válaszol Budáról 1827. ápr. 26. ,,A Magyar Színjátszók elmentek anélkül, hogy játszottak volna; de Sz. Istvánra vissza jönnek." Uo. 122. lev. 218. 1. 28 BAYER JÓZSEF: A nemzeti játékszín története. Bp. 1887. I. köt. 555.1. 23 Balog István baranyai születésű és élete nagy részét a Dunántúlon tölti. Többek között még Pusztanyéken, Vörösmarty szülőfalujában is megfordult, 1830. szeptember 12-én ott is a Tüudér Ilonát játszotta a társulata. De ez a Csongor keletkezése szempontjából már érdektelen, mert akkor Vörösmarty színműve már készen lehetett. Erre enged következtetni Tesslér László V. M.-hoz 1830. szept. 28-án intézett levele „. . . fordítsd tehát az egész 40 forintot most kiadandó drámádra . . ." (Ez a Csongor és Tündére vonatkozik) Vörösmarty Emlékkönyve 164. 1.
