Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
PÓR ANNA: Vörösmarty Csongor és Tündéjének egyik színpadi előfutárja
Ill Vörösmarty Csongor és Tündéje és Balog István hasonló tárgyú munkája tehát két egymástól távol eső világot képvisel és látszólag párhuzamosan fut egymás mellett anélkül, hogy bármily közük lenne egymáshoz. De ha tüzetesen szemügyre veszszük a két müvet, meglepő hasonlatosságokra bukkanunk. A két színjáték között mutatkozó motivikai egyezésekre már Sziklay János is felfigyelt, 19 ezeket azonban csupán a közös forrásnak tulajdonította. Mivel Balog műve nyomtatásban nem jelent meg és Pesten csak később adták, nem tartotta valószínűnek, hogy Vörösmarty ismerhette volna. Ezzel szemben mégis úgy véljük, hogy Vörösmarty ismerte Balog István színművét. A hasonlatosságok ugyanis éppen a közös forrástól való eltérésekben észlelhetők, másrészt pedig Balog István vándorszíntársulata 1827 és 1829 között több ízben adta elő a Tündér Ilonát éppen azokon a dunántúli vidékeken, ahol Vörösmarty az idő tájt megfordult. Megjegyezzük, hogy a székesfehérvári színházban a Balog-féle színtársulat színészei már 1819-ben is játszottak egy Tündér Ilona című színművet, 20 ez azonban minden valószínűség szerint Láng Ádámtól való. Nem lehetetlen tehát, hogy Vörösmarty már ebben az időben találkozott az Árgirus színpadi változatával, vagy legalábbis hallhatott róla. Mindenképpen érdekes, hogy Vörösmarty állítólag már 1821-ben kezdett Gergei ponyvakiadásával foglalkozni. Mégis sokkal valószínűbbnek látszik, hogy 1827 nyarán ismerhette meg Balog színművét, amelyet először 1827. április 20-án játszottak Szombathelyen, majd június 10-én Keszthelyen, június 29-én Marcaliban, Kaposvárott július 6-án és Kanizsán augusztus 28-án. 21 — Vörösmarty barátaival folytatott levelezéséből viszont tudjuk hol tartózkodott, merre járt ebben az időben a költő. Többek között 1827 áprilisában Kis Kesziben nagybátyja szőlőjében volt Székesfehérvár közelében. 22 Május utolján barátjával, Stettner Györggyel dunántúli útra indult. Az útról részben Stettner, részben Toldy számol be Kazinczynak. Eszerint sokfelé jártak, barátokat látogattak; többek között június közepéig Csép, Pápa, Duka, Tihany, Füred, Pannonhalma szerepel az útleírásban, majd Deákot Kehidán és Kisfaludy Sándort Sümegen látogatták meg. Ha ezt az utat időrendben a térképen követjük, megállapíthatjuk, hogy valamikor május végén, június legelején járhattak Pannonhalmán, Pázmándon és Pápán, mert ez utóbbi helyen részt vettek Pápay Sámuel temetésén, aki 1827. május 31-én halt meg; — a temetés tehát június 1. és 5. között lehetett. Ezután Dukán jártak Zádor öccsénél és Kehidán Deáknál, ahonnét június 15-én vele együtt néhány órára átmentek Sümegre. 23 Ezek szerint a Dukán és Kehidán való tartózkodás körülbelül június 6. és 15. közé esik, ami számunkra azért érdekes, mert ugyanerre az időszakra, június tizedikére esik a Tündér Ilona keszthelyielőadása, amelyet tehát könnyűszerrel megtekinthettek. Keszthely ugyanis Kehidától mintegy tíz kilométernyire, Dukától pedig körülbelül 30—35 kilométer távolságra van, ami az akkori utazási viszonyok szerint 1, illetve 3 órai utazást jelenthetett fogaton. Ennyi idejük könnyen juthatott, mert az utazást szórakozás és látogatás végett tették és ha a Balaton akkor kedvelt helyeit, Füredet és Tihanyt tudomásunk szerint érintették, akkor megtekinthették az akkor nevezetes Keszthelyt is, a magyar 19 SZIKLAY JÁNOS: A magyar népszínmű története. Bp. 1884. 20 Magyar theátromi zsebkönyvecske, melyet az 1819. esztendőben Fehérvárott, Pesten és Budán előadott játék darabok neveit... — OSZK. Színháztörténeti gyűjtemény 1010. sz. — Egyébként Balog Istvánnak a színművéhez fűzött ajánló megjegyzése: egészen más formába öntve .. ." (1. ott) is bizonyítja, hogy előzőleg is volt már ilyen című színdarab. 41 Balog István naplója. Kiadta Barna János. Makó, 1928. " Vörösmarty Emlékkönyve i. m. 120., 121., 122. sz. levél. 83 Stettner (Zádor) levele Kazinczynak. Kazinczy levelezései XX. köt. 362—363. 1.
