Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BARÓTI DEZSŐ: A rab és a madár. Batsányi János forradalmi verseiről

Álljon fel az erkölcs imádandó széki ! Nemzetek, országok, hódoljatok néki! EGYKORÚ FRANCIA METSZET, AMELY AKÁR BATSÁNYI IDÉZETT SORAINAK ILLUSZTRÁCIÓJA I.RHETNE gyászos elme, megújul a világ"), a következő sorokban a „változó magyar ég", az itthoni élet valóságára való utalás töri meg, erőt csak a francia eseményekre vetett kitekintésből tud meríteni. A magyar valóság elesettsége és a francia események hősi látványa közötti távolság áthidalása, amely a rabság képzeletköréből elinduló A franciaországi változásokra víziójában még csak egy rövid felkiáltással fejeződött ki, most már inkább a forradalmi eszmék győzelme irányába történik; igaz ugyan, hogy lelkendező retorikája ellenére is csaknem mindvégig pusztán gondolati síkon marad, s szinte a forradalom népszónokainak frazeológiáját ismételgeti, — utaltunk már arra, hogy irodalmi minták nyomán is. Nem egy objektív forradalom előtti helyzet verse ez sem, csak egy szubjektív lelkiállapoté (hivatkozzunk az Arankához ekkortájt írt levél sokat idézett soraira?). Ez lehet az oka annak, hogy bármennyire vele érzünk, amikor a világtörténelem nagy hajnalhasadásáért lelkesedik, végül egy kissé mégis hidegen hagy. Valami hiányzik belőle. Ezt a negatívumot talán úgy tudjuk a legjobban megragadni, ha irodalmunk néhány más forradalom előtti versére utalunk. Az Egy gondolat bánt engemet . . . hatalmas szabadságvíziója, amelynek A látó egyébként több motívumával is vitathatatlan előzményét képviseli, Petőfi akkori lelkiállapotának közvetlen jelenlétével válik hiteles lírává, nevezzük ezt Horváth Jánossal „cselekvő akaratnak" az „akaraterő lángoló" részvételének, vagy akár másképp; a Felszállott a páva Adyja a folklór egy ősrégi szabadságmotívumán, a szálló madár jelképén keresztül a maga kurucos egyéniségét is teljes erővel megszólaltaja ; a Magyar Nyár 1918 látszólag objektívebb Juhász Gyulája pedig (hogy csak néhány kínálkozó példát idézzünk) azt a Tiszát teszi meg a költő forradalmat váró nyugtalansága hordozójává, amely már első verseitől kezdve legintimebb rezdüléseivel telítődött, és vált sajátos táj-lelkiállapottá.