Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

őrzésüknek, az irodalmi hagyományok ápolása sokrétű lehetőségehiek és a társadalom ezirányú kötelességeinek érintésére is tudunk lehetőséget találni. Akadhat mindig a látogatók között olyan egyén, aki a múzeumban szerzett élénk benyomások hatása alatt kap kedvet ahhoz, hogy régi családi iratok, levelek, padláson heverő elsárgult iratkötegek közt a múzeum számára értékes kéziratokat, ritka nyomtatványokat, vagy egyéb emlékanyagot ásson ki és ajánljon fel gyűjteményünk számára. Akadhatnak olyanok is, akik felhívják a érdekelt szervek figyelmét a nálunk látottak és hallottak hatása alatt egy-egy elhanyagolt író-sírra, irodalmi emlékhelyre, vagy ösztönzést kapnak arra, hogy saját lakóhelyükön irodalmi vonatkozású emlékeket kutassanak, emlékezéseket gyűjtsenek, esetleg más ezekhez hasonló tevékenységet kezdeményezzenek. A tárlatvezetést fel kell továbbá használnunk arra is, hogy az irodalom iránt nagyobb mértékben érdeklődőket saját propaganda-és gyűjtőmunkánkba megkíséreljük bevonni. Legyen a kiállításon végigvezetett csoportban csak egynéhány vagy akár csak egyetlen olyan személy, aki tőlünk távozva saját körében, munkahelyén, családjában az intézményünk által kínált gazdag szellemi élményről beszámol vagy az itt átéltek hatása alatt a gyűjtemény számára értékes forrásról, lelőhelyről vagy csak egyetlen muzeális értékű tárgyról hírt ad nekünk, fáradozásunk ebben az irányban már nem volt hiábavaló. Különösen felnőttek körében, de a serdültebb ifjúság sorai közt is igen hasznosnak mutatkoztak azok a tárlatvezetésbe időnkint beillesztett utalások, amelyek központi kiálhtásaink és a vidéki emlékházak emlékanyaga, eszmevilága közti kapcsolatra mutattak rá s ily módon adtak tápot az írói hagyomány-ápolás ez értékes gócpontjai iránti érdeklődés aktív továbbfejlesztésének. Központi épületünk kiállításain végzett tárlatvezetéseink az írói emlékházak megismertetésének is igen értékes eszközei. Ügyes lélektani előkészítésünk révén ilyen alkalmakkor kaphatnak ösztönzést nyári szünet, táborozás előtt álló gyermekek százai, tanulmányi kirándulásokat, országjárásokat szervező tanárok, társasutazásokat előkészítő kultúrfelelősök, intézmények és üzemek kulturális munkáját irányító aktívák és az irodalmat szerető egyszerű emberek tömegei vidéki emlékmúzeumaink meglátogatására s arra, hogy ott mélyebb, bensőségesebb kapcsolatba kerülhessenek nagy íróinkkal, költőinkkel. Már az eddig elmondottakból is kiviláglik, hogy a tárlatvezetés olyan múzeumi feladat, amelyben az intézmény munkájának úgyszólván valamennyi területe egy tevékenységbe sűrítve jelenik meg. A kiállítás ismertetője tudatosan — vagy akár önkéntelenül — összegezi a tárlatvezetés alkalmával az irodalmi hagyományok őrzésének, ápolásának, az előremutató eszmék széles körben történő terjesztésének, megismertetésének s — amint láttuk — bizonyos fokig a gyűjtésnek s nem utolsó sorban a propagandának sokrétű feladatát. E tekintetben a tárlatvezetés a múzeumi munka egyik legkomplexebb s egyúttal — ha sikerül a hallgatóságot a kívánatos mértékben valóban megragadnia — egyik legeredményesebb területe. Nem lehet tehát érdektelen saját — múzeumi — szempontunkból sem, hogy e téren eddig szerzett tapasztalatainkat összegezzük, problémáinkat feltárjuk s mindezekből az e területen előttünk álló feladatok jobb, tökéletesebb megoldása érdekében következtetéseket vonjunk le. Meg keh állapítanunk, hogy a látogatók, illetve látogató csoportok sokféle adottságai, a kiállítási témák és ábrázolási módszerek szinte beláthatatlan variációs lehetőségei, valamint magának a muzeológusnak a temperamentuma, egyénisége a vezetés legkülönbözőbb módjainak megvalósítását teszik lehetővé és szükségessé. Ugyanazon a kiállításon igen ritkán hangzik el két teljesen egyforma vezetés. Ugyanazon csoport előtt viszont más és más módszerrel mutatjuk be a más és más módszerrel felépített, különböző témájú és jellegű kiállításokat. Nehéz, szinte lehetetlen is a tárlat-bemu-