Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

iktatott alaposabb megfigyelése a magyarázat zavartalan lebonyolítását akadályozza. Az ilyen jellegű anyag rendszerint csak közelről, normális olvasási távolságból hozzáférhető s így — 4-5 főnél nagyobb számú csoport esetében — a vezetettek egész serege semmiképpen sem tud egyidejűleg a szóban forgó darabbal foglalkozni, másrészt pedig a látogatásra szánt idő arányos elosztása is megköveteli, hogy egyes kiállítási részlegek megtekintésére a kiállítás egészéhez viszonyított súlyuk arányában szenteljünk hosszabb vagy rövidebb időt. Ilyenformán a tárlatvezetőnek — bármilyen előképzettségű és számú látogatót kell is a kiállításon tájékoztatnia — elsősorban a kiállítás tematikájának menetéhez alkalmazkodva, a tematika lényegét világosan összefogva, erre mint vezérfonalra kell felfűznie a különböző érdeklődési irányú és előképzettségű személyek igényei szerint következetesen válogatott tárgyakat és írásos dokumentumokat — és a kisebb méretű, kevés írásos dokumentumot bemutató emlékszobák kivételével, általában eleve le kell mondania a teljes kiállítási anyag bemutatásáról. A vezetésre támaszkodó kiállítás-nézést mozgalmassá, elevenné kell tennünk; a tárlatvezetésnek dinamikus hatást kell ébresztenie. A legdmamikusabb mondanivalót kifejező kiállítás is — anyagának fizikai természeténél fogva, önmagában végső soron — merev, mozdulatlan. A vezető helyesen megfogalmazott, a mindenkori lélektani helyzetet jól felmérő, tartalmas, színes magyarázata elevenséget önt a holt anyagba, életteljes áramlattá, bőven, tartalmasán ömlő folyammá olvasztja össze a néma, mozdulatlan dokumentumok, tárgyak hosszú sorát. A vezető személyes élményei a kiállítás létrehívása, az anyag gyűjtése, a kiállítás megszerkesztése folyamán — szerényen, mértéktartóan adagolva — egyes kiállítási tárgyak sorsa, történetükből merített izgalmas kis részletek, a kiállítás egy-egy részének szerkesztésére vonatkozó derűs, humoros mozzanat feltárása, a gyűjtés során szerzett tapasztalatok, messzebbmenően a költő rokonságának, baráti körének tagjaitól származó visszaemlékezések felidézése, apró személyes jellegű megnyilvánulások, egyes dokumentumokhoz fűződő tarka, a költő emberi mivoltára jellemző apróságok ügyes beszövése a magyarázat egzakt mondanivalójába, feloldja az egyszerű szemlélő számára élettelennek tűnő anyag statikus jellegét és felszínre hozza, kibontakoztatja az annak mélyén rejlő dinamizmust. Jelentékeny mértékben fokozza a látogatás dinamizmusát, életteljesebbé, lendületesebbé színezi a kiállításról kialakuló összképet, ha a nézőket, illetve hallgatókat időnkint a személyes élmények erejére támaszkodva bevonjuk fejtegetéseinkbe. Ezt a lehetőséget különösen fiatalkorúak, gyermekek, kisebb iskolások látogatásai során használhatjuk eredményesen. S erre a módszerre itt is van a legnagyobb szükség. Alkalmas pillanatokban beszőtt hivatkozás a látogatók olvasmányaira, tanulmányaira, esetleg más irodalmi kiállításon, írói emlékházban átélt benyomásaira, a témával kapcsolatba hozható film-, televízió-, rádió-előadásokra élénk reagálást tud ébreszteni s a kiállítás anyagának a már meglevő ismeretekhez való kapcsolása a látogatókban feltétlenül maradandóbb, tartósabb és mélyebbre ágyazódó emlékképek keletkezését segíti elő. A kiállítás ismertetése során gyakran kínálkozik lehetőség arra, hogy más, egyidejűleg megtekinthető irodalmi kiállítást, vidéki, külföldi irodalmi múzeumot, illetve írói emlékházat propagáljunk, az ismertetett anyagnak ezekhez fűződő kapcsolatát feltárjuk és ezek iránt érdeklődést ébresszünk. Fel kell használnunk az irodalommal rokonszenvező vendégeink körében a vezetés során kialakult személyes, közvetlen kapcsolat kedvező alkalmát arra, hogy az Irodalmi Múzeum ügye, az intézmény hatalmas nevelőereje, kulturális jelentősége tényét, fejlődése perspektíváit, feladatai sokrétűségét, munkájának szépségét — ha csak pillanatokra is — éreztessük látogatóinkkal. Megfelelő lélektani helyzetekben az irodalmi emlékek gyűjtésének, meg2* 19