Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

kiállítási tárgyaknál egyenletesen, már az első percekben kevesebb, másoknál viszont az utolsó szakaszban is több időt tölthessenek vendégeink — mindenütt a tárgyak fontosságának arányában. Ha ezt a szempontot következetesen végigvisszük, akkor az a látogató is, aki csak rövidebb időt szán a kiállítás megnézésére, kerek, arányos képet fog kapni annak egészéről, s ha jól figyeltük meg látogatóink reagálásait, akkor egyidejűleg speciális érdeklődésüket is ki tudjuk elégíteni alkalmas pillanatokban beiktatott, speciális részletekre vonatkozó magyarázatainkkal. A tárlatvezetés tartalmát, mondanivalójának színvonalát, hangnemét, fogalmazásának módját a szemlélők előzetes felkészültsége, irodalmi tájékozottsága, speciális érdeklődési területe oly mértékig meghatározza, hogy szinte teljesen elképzelhetetlen két teljesen egyforma vezetés egyazon kiállításon. A látogatók részéről felmerülő kérdésekre adott választ is a kérdésfeltevő egyéni adottságai szerint a legkülönbözőbb módokon és a legtágabb határok között lehet és kell is variálnunk, ezért nem tartjuk semmiképpen sem célszerűnek irodalmi kiállításon magnetofon szalagra felvett magyarázat alkalmazását. Ennek az eszköznek már a technikai adottságai is összeegyeztethetetlenek a gyakran régmúlt idők, korok hangulatát, szellemét idéző kiállításaink stílusigényeivel. Az irodalmi kiállítás meghitt enteriőrjeinek bensőséges csendjében különösen zavarólag hatna a géphang, nem is beszélve az előbbiekben vázolt tartalmi problémákról, amelyeket minden egyes vezetés alkalmával az éppen jelenlevő látogatók egyéni igényeinek messzemenő figyelembevételével oldhatunk csak meg. Másképpen kell elbírálnunk természetesen a kiállított írói, költői életművel és életpályával kapcsolatban álló — esetleg az író, költő saját hangját, vagy művét megszólaltató — hanglemez, vagy hangszalag lejátszatását tárlatvezetés közben. Erre a témára a későbbiekben még visszatérünk, de már itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy épp az előbb elmondottak miatt az ilyen jellegű színező elem alkalmazását csak korlátozott mértékben és teljesen kifogástalan technikai kivitel körülményei közt érezzük kívánatosnak. Bármilyen akusztikai hiányosság, vagy egyéb technikai zavar sokszorosan többet árt, mint amennyit használ és a látogatókban a kiállítás látványa s a helyzetnek megfelelően alkalmazott magyarázat nyomán életrekelt megindultságot, emelkedett hangulatot végérvényesen elűzheti. A vezetésnek a látogató érdeklődési területének, tudományos tájékozottságának és a látogatás időtartamának ismeretében biztos kézzel és szemmel kell tehát kiválogatnia a kiállítás több száz dokumentuma közül a vezetett személy számára legtöbbet mondó s egyben az átfogó tartalmat együttesen legjobban kifejezni képes darabokat. A tárlatvezetés legfőbb alapelvei között kell ezek szerint szem előtt tartanunk azt, hogy a kiállítás ismertetés a muzeológus részére semmiképpen sem lehet alkalom aprólékos részletekbe merülő magyarázgatásra. A vezető útmutatása mellett véghez vitt múzeumlátogatás a nézők számára pedig nem lehet alkalom nagyobb terjedelmű kéziratok, elhalványult, nehezen kiböngészhető okmányok, nyomtatványok hosszadalmas tanulmányozására. A kiállított ilyen természetű szövegrészek, kisbetűs újságcikkek, régi nyomtatványanyag stb. részletekbe mélyedő olvasgatására a tárlatvezetés folyamán egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetben kerülhet sor. Rövid idézeteket, folyóirat-címeket és egyéb, jól olvasható, tartalmas idézeteket, összefoglaló tárlófeliratokat hellyel-közzel magunk is felolvasunk, vagy — gyermekek látogatása alkalmával — néha a csoport egy-egy tagjával felolvastathatunk, speciális téma iránt érdeklődő egyéni látogató figyelmét pedig a vezetés során az ilyen alaposabb tanulmányozást érdemlő dokumentumokra felhívjuk. Ezeknek részletesebb, alaposabb elolvasására azonban csak a tárlatvezetés befejezése után nyújtunk alkalmat. Az egyes, hosszabb tanulmányozást igénylő tárgyaknak a vezetés során be-