Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

megvalósítható s emiek a változatnak jelentékeny előnyei, de bizonyos hátrányai is vitathatatlanok. A csoport élén a kiállításra érkező személy vezetése feltétlenül tartalmazza ugyanis a csoport tagjaihoz fűződő személyes, közvetlen kapcsolat pozitív érzelmi elemeit s a meglevő ismeretekhez való biztosabb kapcsolás termékeny lehetőségeit. A muzeológus vezetése ezzel szemben — habár az előbb említett előnyöket nélkülözi — de személye, egyénisége új élményt, érdekkeltő benyomást jelent a hallgatóság számára s egyben ő az, aki a kiállítás anyagának alapos ismeretében a legbiztosabb kézzel emelheti ki a hallgatók számára legérdekesebb mozzanatokat. Az irodalmi kiáUításon történő vezetés sajátos követelményeket elégít ki s célszerű lebonyolítása összetett, sokrétű feladat elé állítja a muzeológust. Az irodalmi kiállítás ugyanis legfőbb tárgyát, mondanivalóját, a költői-írói művet nem közvetlenül, hanem legnagyobbrészt csak áttételekkel képes a nézőhöz közvetíteni, ezért anyaga, szemléltető eszközei, kifejezés- és ábrázolásmódjai rendkívül változatosak. Az irodalmi kiállítás a szemlélő több irányú felkészültségét, érdeklődésének komplexebb voltát feltételezi s bizonyos fokú irodalomtörténeti, történelmi, művészettörténeti stb. tájékozottságra épít. Amennyiben a látogató személy vagy csoport műveltségi színvonala ezt az alapként feltételezett szintet nem éri el, természetesen szüksége mutatkozik annak, hogy ezt a kiállítás mélyebb megértését gátló hiányt mindig a helyzetnek legjobban megfelelő eszközökkel pótoljuk. Rendkívül különböző formákat, szinte minden esetben más és más módot kell választanunk ahhoz, hogy a látogatók és a kiállítás között létrehozzuk azt a kapcsolatot, amelynek segítségével a szemlélő gazdag élményt, tartalmas, maradandó emléket őrizhet meg magában a kiállítás egyes tárgyairól és a kiállítás egészéről. A muzeológus jó pedagógiai érzékére, finom megérzésére és igen nagy gyakorlatára van szükség ahhoz, hogy a vezetés során mindig pontosan fel tudja mérni, mikor és milyen eszközzel kell a rábízott szemlélő érdeklődését ébren tartani, figyelmét fokozni, illetve időnkint lehetőséget nyújtani a koncentrálás csökkentésére, viszonylagos lazítására. A figyelem állapotának ez az állandó szemmel tartása és céltudatos befolyásolása a vezetés folyamán a kiállítás érdemleges megismertetésének, lényegre szorítkozó és maradandó hatású bemutatásának elengedhetetlen követelménye. A kiállítás egyes tárgyait, dokumentumait nagyrészt a látogatók reagálása alapján emeljük ki és ajánljuk a nézők figyelmébe. A kiállítás végigszemlélése során a látogató reakcióiból tudjuk felmérni és a magunk számára megállapítani azt a szintet, amelyen a kiállítás bizonyos tárgyait kiemelésre alkalmasaknak ítéljük. A helyesen végrehajtott szelektálással tudjuk a kiállítást a lehető legintenzívebb vonatkozásba hozni a szemlélő személyével és ha valóban érdeklődési irányának megfelelően sorakoztatjuk fel a kiállítás sokféle anyagából a látogató előtt a számára legtöbbet mondó dokumentumokat, akkor alakíthatjuk ki a ránkbízottakban a legmaradandóbb összhatást. A kiállítás egyes tárgyainak kiemelését, hangsúlyozását a muzeológusnak a tárlatvezetés időtartamához igazodva kell végrehajtania. A muzeológusnak mindig tudnia kell, hogy a látogatócsoport mennyi időt szándékozik a kiállításon tölteni. Ezt az időt ugyanis a vezetőnek okosan be kell osztania. Nem szabad a vezetés elején kisebb részletkérdésekbe bocsátkoznia s a rendelkezésre álló idő lejártának közeledésével egyre nagyobb és nagyobb lépésekkel továbbhaladnia. Ilyenformán a kiállítás tartalmáról a szemlélőkben aránytalan, torz kép alakul ki. A megmutatandó anyagból — a felhasználható időmennyiség ismeretében — a vezetés kezdetétől a végéig— folyamatosan annyit kell kiemelni, hogy a lényeg mindvégig arányosan lehessen jelen a magyarázat folyamatában. Ennek érdekében a muzeológusnak a látogatókat egy-egy tárgynál való hosszabb-rövidebb időzésre, illetve továbbhaladásra kell ösztönöznie. A kiállítás megtekintését elejétől végig úgy kell ütemeznie, hogy egyes 2 17