Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
BASCH LÓRÁNT: Egy Babits-vers keletkezéséről. A „Petőfi koszorúi"
* A kéziratban áthúzva a következő szövegrész : Petőfinek volt életében egy korszaka — a Felhők korszaka — amikor a világgyűlölet és Byronizmus beteges életnézetével kacérkodott. 0 maga így mondja ezt: Gyűlöltem én is — volt reá okom! S csakugyan, míg régebben inkább e világgyűlölet szenvelgett voltát hangsúlyozták kritikusaink, manapság mindinkább arra fordul a figyelem, hogy a költőnek volt oka reá. S ez a helyes szempont. Petőfi szenvedett; az egészséges ember sír és káromkodik mikor szenved; Petőfi sírt és káromkodott, igen egészségesen. De csak azért, hogy a sors fordultával annál jobban élvezze megint az életet. Az ok megszűntével megszűnt a hatás is ; s Petőfi maga is csodálkozva és szégyennel kérdi : Én hittem-e egykor Átoknak az éltet ? Én bolygtam a földön, Mint éji kísértet? Elégeti arcom A szégyeni láng ! — Mily édes az élet, Mily szép a világ! íme az egészséges lélek. '_.A kéziratban áthúzva a következő (több mint három lapra terjedő) szöveg: Éles példákat ad azokra amiket elmondtam, a Petőfi szerelmi élete. A könnyű, gyors, és egészséges lángolás, aztán a könnyű, gyors, és egészséges gyógyulás itt nyilvánvaló. Kitűnően jellemzi ezt, amit Csapó Etelka halála után nemsokára írt: Szeretnék már szeretni újólag A hegytetőn még ül a téli hó, Midőn tövében már virág fesel. A fiatalkori szerelem emléke, nem hagy elmúlhatatlan mélabút lelkében, mint a Vörösmartyé ; eltűnik s üres és tiszta lapot hagy az új szerelem számára. Nem mintha a szerelmi csalódás nem okozna nagy fájdalmat szívének. A kosár melyet Mednyánszky Bertától kap, a világátkozásig ragadja. De ez a fájdalom nem tartós: nemsokára már az emléke sincs meg. Csakugyan mikor a költő azt mondja, hogy számára a szerelem Rózsafán kis madárfészek, Melyben vígan fütyörészek, S ha földúlja a fergeteg, Tovább szállok, mást építek, ez nem csak kedves kacérkodás a világfisággal, hanem egészséges kedélyének őszinte nyilatkoza ta. Néha úgy tűnik föl, mintha Petőfi szerelmei nem is szerelmek lennének, hanem feleségkeresés ; a fészeképítés egészséges ösztöne munkál benne már kora ifjúságában; legelső versei közt már gondol erre. Legmélyében a család költője, nem a szerelemé ; a félénk fiú új meg új leányt keres, egyiknek vallani sem mer, csak a sírján, másik visszautasítja; s így ágrul ágra, s néha a csavargó, néha a csapodár allűrjeivel, megy, míg megtalálja az irodalomért rajongó nőt, akinél semmi ellenállást sem kell legyőznie — csak az apjánál, ami nem számít. Ez a félénkség, ez a szenvelgése a csapodárságnak, s az örökös hámból-kirúgásnak, ez az öntudatlan is a jövendő fészek felé csüggesztett szem — mind az egészséges és ősi kedélyt jellemzik. Petőfi típusa a Bolond Istók, akit oly feledhetetlen színekkel rajzolt egyik legszebb költeményében, a mindent könnyen vevő csavargó, akiben az élet nyomorúságai époly kevés nyomot hagynak, mint a szerelem csalódásai, s aki mihelyt elért a családi élet édes révébe, leteszi a vándorbotot s elfelejti a múltat. Petőfi — ismétlem — a családi élet költője. Jellemző pl. költeményeinek időbeli sorrendje is; hogy az olyan szenvelgett hámból-kirúgós vers után, mint az ami így végződik: engem a rendes élet időnek előtte megölne, tudom ; Költő vagyok, költőileg kell Végigrohannom az életúton, nyomban egy ilyen végződésű vers következik : Megérem-e, hogy nekem is lesz szép, csendes házi életem?
