Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

Az Irodalmi Múzeumnak azonban — mint a népművelés és ismeretterjesztés egyik jelentékeny fórumának — semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynia a kiállítási termeibe érkezőknek azt a népes seregét, amelyet minden rendelkezésére álló eszközzel támogatnia kell a kiállítás mondanivalójának minél teljesebb megértésében. A múzeumnak arra kell törekednie, hogy a kiállítások eszmei tartalma a lehetséges értelmi, érzelmi és esztétikai hatások minél több csatornáján át hatoljon e látogatók tudatába, épüljön be minél szervesebben, maradandóbban az élmények tovább élő és ható motívumai közé s jelentsen gazdag élményt, bensőséges összeforrást a költővel és életművével. A tárlatvezetésnek ezt a feladatot kell a megoldás útján előbbre vinnie; e feladat bonyolult összetevőiről, megoldásának módjairól, tárlatvezetési gyakorlatunkban eddig szerzett tapasztalatainkról s az előttünk álló nehézségekről szeretnénk ez alkalommal tájékoztatást adni. A tárlatvezetés problematikájának boncolása, az irodalmi múzeumi tárlatvezetések kérdéseinek felvetése azért is időszerű, mert az Irodalmi Múzeum egyre szélesebb körben ismertté váló kiállításaira növekvő számmal látogatnak el olyan személyek és csoportok, amelyek részére a tisztázott elvi alapokon nyugvó és ezeken jól felépített vezetés feltétlenül megkívánható. A tárlatvezetésnek igen nagy jelentősége van olyan esetekben, amikor például a látogatócsoport tagjainak szeUemi színvonala, előképzettsége és érdeklődési foka különböző. Az együttes látogatást ennek ellenére egyöntetűen bensőséges közös élménnyé emelni ilyenkor a tár latvezető nem egyszerűen megoldható feladata. Szükségesnek látszik tehát, hogy egyrészt csoportosan érkező vendégeinket, másrészt mindazokat a pedagógusokat, intézményeket és szerveket, amelyek ilyen jellegű kulturális tevékenység szervezésében részt vesznek, illetve ezt a munkát irányítják, a kiállítási vezetés szerepéről, hatásáról, jelentőségéről tájékoztassuk. Nem lehet semmiképpen sem haszontalan a tárlatvezetés problémakörének megismerése azok számára a pedagógusok, népművelési szervek, üzemi, szakszervezeti kultúrfelelősök számára, akik az Irodalmi Múzeumban szervezett látogatásokban a tudat és az érzelmi világ fejlesztésének, formálásának hathatós eszközét látják és szeretnék, ha a rájuk bízott látogatócsoportok valóban értékes élménnyel gazdagodva távoznának kiállítási termeinkből. E témakör problémáinak feltárásával szeretnénk meggyőzni az előbb említett munkaterületeken érdekelt személyeket tárlatvezetéseink fontosságáról, jelentőségéről azért, hogy az itt elmondandók ismeretében maguk is szükségesnek lássák csoportjuk eredményes látogatásai érdekében a kellőképpen előkészített, jól szervezett vezetés biztosítását. Szeretnénk e fejtegetéseinkkel elérni azt is, hogy a csoportos múzeumlátogatásokat szervező személyek múzeumunkat a látogatás előtt felkeressék és a tárlatvezető muzeológussal a látogatók érdeklődési köréről, a tervbe vett látogatás konkrét céljáról, időtartamáról stb. idejekorán elbeszélgessenek. Különösen nagy jelentősége és haszna volna ennek iskolai csoportok, a tanulóifjúság különböző szervezeteinek látogatásai esetében, ha a pedagógus a gyermekek meglevő ismereteiről, a kiállításon látható dokumentumoknak a tanult anyaggal való kapcsolatáról és a látogatás közelebbi célkitűzéséről a tárlatvezetővel előzetesen megbeszélést folytatna. Ilyen esetekben — különösen, ha a csoportszervező pedagógus már több ízben megfordult a múzeum falai közt és a kiállítások felépítéséről már vannak értékes tapasztalatai — célravezető az az eljárás is, hogy a muzeológus előzetesen a csoport vezetőjét végigkalauzolja a majd megtekintendő kiállításon s a tényleges csoportlátogatás alkalmával a csoporttagjait és érdeklődési körüket jobban ismerő tanár, illetve a szervező maga vezeti le a látogatást. Ily módon a tárlatvezetésnek közvetett formája is gyümölcsözően