Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről
Lopó nagy urakkal Kik nyakunkon tartják jármokat, Beszéltünk volna sokat. Bécs megmaradt volna Előkelőn, ravaszul, bután Porciónak azután. Az itthoni Béccsel Kellett volna végezni előbb, Vitéz, kuruc tervelők. (Sírva gondolok rá) Lényegében hasonló értelmű gondolatokat fejez ki az Ünnep a dombon c. versében is. Itt azonban inkább a forradalmi következetlenséget ostorozza. Ünnepetek nem kell, Nem kell semmi emlék, Mi mindent másképpen, Kurucabban tennénk. Ha Rákóczitoknak Tiszte már nem vót itt, Mért nem hoztatok volt Egy különb Rákóczit? Lakodalom lesz még, De azt mi csináljuk S alkudó úrékat Nem Majténynél várjuk. Történelmünkből azt is kiolvasta, hogy nem lesz könnyű harc, mert a magyar feudális reakció veszedelmesen szívós. Nemcsak gazdasági hatalmukkal tartják kézben az országot, hanem ideológiájukkal is. A magyar történelmet is önmaguk igazolására valósággal kisajátították és a nép történelmi tudatát is saját érdeküknek megfelelően formálták. „Ők már a múltból is elraboltak, meghamisítottak mindent. Elvették tőlünk Rákóczit és Kossuthot. Nyomják a Petőfi kultuszt s miattuk nem vezekelhetett még ez ország Martinovicsék miatt. Ók önkényesen válogatják ki a múlt napjait is s ellenünk vonultatják fel őket. Soha eszükbe nem jutott például Bethlen Gábornak hódolni, ennek az igazán nagynak. Károli Gáspár a maga biblia-fordításával olyan nagyot mívelt, hogy megmérni se lehet. De Magyarország kénytelen Pázmánynak hódolni. Apáczai Cserére, Mikesre nincs szükségünk . . . Hát nem vonultatnók föl mi is ellenük Dózsa Györgyöt? Ez magyar volt, fajmagyar, sőt nemesember. A Dózsa tragédia Magyarország millióinak a legigazibb tragédiája. Megsütnek és egymással falatnak ma is föl bennünket Magyarország tulaj dóri osai. . ," 25 így hintették el a magyarság lelkében a hamis nemzeti öntudatot is, amelyet Ady teljes meggyőződéssel szeretett volna egészen kiirtani. Azt vallotta, hogy ebben az országban nincs és nem is volt egységes magyar társadalom. Egymással éles ellentétben álló osztályok voltak mindig, akik között ádáz harc dúlt. Ady maga is büszke volt ősi magyar eredetére, de tudta, hogy faji alapon magyarságról beszélni nem lehet, mert a honfoglalás után megkezdődött egy olyan népkeve25 La Barre — Dózsa György — Budapesti Napló 1906. nov. 15.
