Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről
Való igaz, hogy a korabeli magyar állapotok miatt Ady meglehetősen pesszimistán nézte, vizsgálta a magyar történelem alakulását. Radikális, forradalmár indulataiban, költői szubjektivitásában feltehetően eltúlzott egyet s mást, de az biztos, hogy a történelemnek is olyan értő embere volt, mint kevesen. Történelmi vonatkozású írásai azt bizonyítják, hogy a polgári radikalizmus talaján álló s népi forradalmat sürgető Ady szakított a történelmi osztály érdekeit védő, hagyományos magyar történelmi nézetekkel és a demokratikus haladás felől kezdte szemlélni a történelmi eseményeket is. Űgy látta, hogy a magyarországi feudalizmus nemcsak tovább tartott, hanem jóval kegyetlenebb, barbárabb volt a nyugati országok feudahzmusánál. És szerinte elsősorban ez okozta súlyos elmaradottságunkat. Ezért gyűlölte annyira a magyar feudális kiskirályokat és az általuk vezetett egész történelmi Magyarországot. ,,Magyar történelem, magyar kérdés, magyar fátum ennyi: néhány száz erőszakos család uralkodott, álnokoskodott, kegyetlenkedett, barbárkodott egész Magyarországon. Ezek kinevezték magukat Magyarországnak s a szent magyarság nevében kötötték az üzleteket, és zsebüknek egy kis sérelméért fölborítottak mindent. Hogy a népet mindig elárulták, természetes, de elárulták választott dinasztiáikat, királyaikat, császárjaikat, sőt a vallástörténet szerint, ha kellett az isteneiket is . . . Magyarország még önmagáé sem tudott lenni, szabad prédája volt vad urainak, egy sötét börtön a kulturáskodó Európa közepén . . ." 1Z Tehát a bajok főokozójának a magyar arisztokráciát tartotta, akinek eredetéről és történelmi szerepéről mindig a legnagyobb kíméletlenséggel nyilatkozott. „István, a Szent, volt az első csaknem tudatos szemétszállítónk, ez a kegyes király, akinek kóborlovagszállítmányairól talán csak a mai liberális angol premier tudhatna méltóan megemlékezni. Szent valóság és talán küldetésünk volt, hogy folytonosan csaltuk, hívtuk, szállásoltuk és becéztük a jövevényeket, akár Keletről, akár Nyugatról, akár más szakokról tolultak. De siserehadává az a legelső jövevényfajta lett a szerencsétlen országnak s szövetkezve és dúlva jóformán rajta ül más. Jó tanítványokra s atyafiakra találtak persze a nyugati kalandorok keleti, úri kalandor őseinkben: a török pusztítás majdnem pihenő volt Magyarország szolganépe számára . . ." ia De emberi mivoltuk megítélésében sem korlátozta semmiféle előítélet. Szeretett volna velük kapcsolatban minden hamis hiedelmet száműzni. ,,Még csak harcolni se tudtak. Napoleon nagy hadvezérei nem voltak kékvérűek. Apropos kékvér, ez is mese. Mese a kifinomodott idegrendszer ... A Lajosok alatt egy-egy utcáról felszedett királyi maîtresse többet formált ízlésen, divaton, módon, mint az ő asszonyaik ötszáz év alatt. . ," 14 Kulturáltságukat azonban elismerte és többször hangoztatta, hogy a magyarországi felvilágosodásban jelentős szerepet játszottak. Például A demokrácia magyar úttörői cikkében ezeket írta: ,, . . . milyen rettenetesen visszaesett a magyar világ az aufkléristák kora óta, mikor maga II. József gyámolította a felvilágosodást és humanizmust szolgáló szabadkőműves páholyokat s mikor a magyar főurak volteriánusok, aufkléristák voltak majdnem mindannyian ..." Ady cikkei tele vannak olyan adatokkal, amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy milyen hallatlanul rosszul gazdálkodtak és elsősorban ennek a rossz gazdálkodásnak lett a következménye az ország elmaradottsága. Kivételnek jóformán csak a Rákócziakat emlegeti, akikről több írásában is állítja, hogy okos, jó gazdák voltak és ha a többiek is így gazdálkodtak volna, akkor bizonyára ia A robbanó ország — Világ 1910. dec. 25. 13 Uo. 11 Mágnások — Budapesti Napló 1906. aug. 31.
