Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről
egészen más lenne az ország társadalmi helyzete is. „Bámulatos eszes jó gazdák voltak a Rákócziak. Prototípusuk György, a váradi kapitány. De eszes jó gazda mind. Abban az időben voltaképpen csak ott volt kultúra, ahol a Rákócziak voltak az urak. Francia tiszttartóik, tisztjeik voltak, akik értették a dolgukat. És bámulatos az az érettség, hogy a Rákóczi-dominium mindenik fókuszán az ipar és kereskedelmet valósággal dédelgették. Hogy az iskolákat mint támogatják a Rákóczi országban — mert ország volt ez — arról beszél Sárospatak és a többi. A jobbágynak nem volt soha jobb dolga, mint itt. A ruthén nem hiába óbégat még mindig Rákóczi után . . ." 15 De a magyar nemesség történelmi szerepéről sem volt sokkal jobb véleménye. Ady úgy látta, hogy gőgös elzárkózásuk, a néptől való elszigeteltségük, konzervatív életszemléletük, műveletlenségük jelentős károkat okozott az országnak. És autonómiájuk, a nemesi vármegye is jobbára a reakciónak volt a fellegvára. Ezért gyűlölte a vármegyéket annyira II. József is. „Hajh, a vármegye nem változott századok óta : az alispán piros borral itat ma is. S a páva csak a legritkább esetekben száll föl a vármegye-házra, szegény legények szabadulására . . ." 16 A nemesek a vármegye sáncain belül, kiváltságaik védelmében idegenkedtek minden új, haladó eszmétől. „Az új hiten, a protestantizmuson kívül soha még valami újat egykönnyen nem engedett magához az a fajta, melynek Tisza a prototípusa . . ." 17 A történelmi osztálynak ez az erősen konzervatív magatartása volt az egyik leglényegesebb oka, hogy Magyarországra a nagy koreszmék általában késve és gyengén jutottak el, „hiszen valóságos katolicizmus még Kapisztránék idejében sem élt az országban ..." írta a Hadd jöjjön a sajtórabságb&n. És ha késve, erőtlenül el is jutottak a nyugati civilizáció kilüktetései, akkor is jobbára csak a szellemi kultúránkon hagytak nyomokat. Társadalmi kihatásuk alig lehetett, mert a szellemi kultúra mindig csak egy szűk körre korlátozódhatott és korlátozódott nálunk. Szóval, nemcsak a társadalmi elszigeteltség volt erős az országban, hanem a kulturális elzárkózás is. S ennek a nagy társadalmi és szellemi elkülönülésnek lett az eredménye, hogy a felvilágosodás nyomán bekövetkezett nyelvújítást is rosszul hajtották végre, mert még a köznép nyelvét is rosszul ismerték. Több cikkében utal arra, hogy Kazinczyék még a nyelvújítást sem a legszerencsésebben oldották meg. Szerinte a nép életét kitűnően ismerő Csokonai volt a kor legkitűnőbb nyelvújítója. „Ott kezdődik, hogyKazinczyék eldobtak egy gyönyörű nyelvet ugyanakkor, amikor egy nyelvet akartak bolond apostolsággal megjavítani. Kettős volt a baj s a baj oka: Nyugatról jöttek hirtelen fogalmak s az akkor inteligensnek mondható magyarság nem tudott magyarul. . . Az ideákra szavakat, öltözetet kellett húzni, azonban a nyelv, a gazdag, buja, különös és szép nyelv lent lakott . . . ott volt kezük ügyében a legpompásabb nyelv, de ők nem ismerték a parasztot . . ." 18 Űgy látta, hogy ilyen társadalmi körülmények között nemzeti kultúránk sem tudott a legszerencsésebben fejlődni, mert a nép nem vehetett részt kellőképpen a kultúra formálásában. Márpedig a nemzeti kultúra is csak demokratikus alapokon tud egészségesen fejlődni. Erre éppen Erdélynek a példáját hozta fel, ahol szintén súlyos történelmi időket élt át a magyarság, de az ember, a lélek szababban élhetett s éppen ezért a kultúra is itt sokkal biztatóbban fejlődött, mint az ország más területein. ,, . . . Erdély látott elsőnek mélyen be Európába. Jött a nagy égszakadás, jött a protestantizmus és Erdély érezte legjobban, hogy ez lesz az ötödik, hatodik vagy nem tudom hányadik honfoglalás, de az lesz. S odakapcsolta magát Európához, lel15 Egy nagy vagyon átka — Nagyváradi Napló 1903. Jan. 1. 16 Éljen a vármegye — Budapesti Napló 1907. dec. 18. 17 A bihari Isten — Budapesti Napló 1908. 1. sz. 18 Van-e magyar nyelv? — Nyugat 1910. nov. 16.
