Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről

ben szerette volna felrázni az egész nemzetet. Szerette volna megértetni, bogy a nyugati népek mögött messze elmaradtunk, és a leggyorsabb ütemben kell behoznunk ezt az elmaradást. Közben súlyos balsejtelmek gyötörték a költőt, tele volt kétellyel, félelemmel. Maga sem tudta biztosan, vajon lesz-e időnk, módunk, erőnk, hogy a kultúrában élenjáró népeket utolérjük. Hiszen zseniális költői ösztöneivel aggasztóan baljós jeleket olvasott ki a súlyos ellentmondásokkal teli világ kavargásából. Űgy látta, hogy minden náció sietve jár a haladás útján. Országok és népek készülődnek egy borzalmas, nagy összecsapásra és nálunk megrekedt minden. Ady szorongó gyötrelemmel figyelte az eseményeket és legmélyebb felelősség-érzéssel kezdte vizsgálni valóságos helyzetünket, értékünket. Ekkor látta meg igazán, hogy milyen szánalmasan kicsi a magyar világ gáló politikus had" milyen veszedelmes játékot űz, amikor egy erős, nagy kulturált ország hírével telekürtöli a világot és felelőtlenül félrevezeti a magyarságot is. Adyt ekkor már egy pillanatra sem tévesztette meg a millenniumi ünnepségek mámorában, fényében hamisan csillogó Magyarország. 0 egy műveletlen, elvadult, nagy parlagnak, „magyar Ugar"-nak látta ezt az országot, ahol csak gaz és gyomnövény viríthat. S természetesen a magyarságot sem láthatta erős, nagy nemzetnek, hiszen a nép nyomorúságos élete és a kivándorló magyarok ezrei éppen arról győzték meg, hogy veszedelmesen gyengül és fogy a nemzet. E szomorú jelek és tények közepette nem csoda, ha a megrettent költő úgy érezte, hogy valamiféle „ősi, keleti átok" tartja fogva és pusztítja itt a magyarságot. Kínzó látomások kezdték gyötörni, gyakran megjelent képzeletében a nemzet-halál víziója is. S kétségbeesésében lázasan kezdte keresni megrekedésünk okait. Ady ekkoriban még a magyarság faji tulajdonságaiból is próbálta kiolvasni, ,pusztulásunk' ' okait. Olykor úgy vélte, hogy az álmosság, lomhaság jellegzetesen keleti tulajdonság lehet s talán ez okozta a mi elmaradásunkat is. A kapitalizálódás útjára térő Japán példája azonban arra hívta fel Ady figyelmét, hogy nem lehet komolyan venni azokat a teóriákat, melyek szerint a keleti népek kifáradtak volna és ez okozná elmaradásukat. Ekkor már kezdte sejteni, hogy „ázsiai" eredetünkkel nem lehet reálisan megmagyarázni a magyar állapotokat. Igaz, hogy rokontalanul élünk Európa kellős közepén, de ezer éve itt élünk és a rossz földrajzi fekvés ellenére is volt elég ereje a magyarságnak, hogy fenntartsa magát és a sors legnagyobb csapásai után is újra meg újra talpraállt. S a kétségek között hányódó költőnek azt is az erő megnyilatkozásának kellett tudnia, hogy a germán és a szláv népek gyűrűjében sem veszítette el önmagát. Sőt nemcsak nyelvét sikerült megtartania, hanem képes volt más nyelvű népeket is magába olvasztania. Ilyen súlyos tépelődések közepette született meg 1905-ben egyik legnagyobb prózai írása is az Ismeretlen Korvin-kódex margójára. Ebben az írásában fejezi ki a legátfogóbban mindazokat az érzéseit, gondolatait, amelyek a magyarság létével kapcsolatosan ebben az időben a legmélyebben foglalkoztatták a költőt. Hallatlan felelősség tudatában valósággal végigszáguldott gondolatban a magyarság egész múltján és a történelmi tényekből szorongó félelemmel próbálta kiolvasni, hogy valóban életképes-e a magyarság. Múltunk alapján bízhatunk-e jövőnkben? Tudunk-e vaj on oly an kultúrát teremteni, amely biztosít ja további létünket? . . . Ezekre a problémáira szeretett volna választ kapni a történelemből és ezért vizsgálta később is olyan szenvedélyesen a magyarság múltját. Cikkeiből kideríthető, hogy Ady jól ismerte Acsády Ignác, Grünwald Béla és más jeles magyar történészek tanulmányait és elsősorban az ő adataikra támaszkodott történelmi utalásaiban. Az ő kutatásaik eredményeiből vonta le merész következtetéseit, amelyekbe azonban erősen belejátszottak zseniális költői megérzései is.