Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről
Fájdalmasan kellett tapasztalnia, hogy a magyar kálvinizmus sem őrzi már azokat a pozitív, demokratikus hagyományokat, amelyek korábbi évszázadokban mindig a leghaladóbb társadalmi mozgalmakhoz kapcsolták. Különösen aggasztónak tartotta a magyar kálvinizmus megmerevedését, amelynek útját és okait egy későbbi cikkében 0 fejtette ki részletesen. „Magyarország kálvinistái jó kálvinisták voltak Kálvin János nélkül négyszáz súlyos esztendőkön át. . . Kálvin vallásából megcsinálták a magyarság, szabadság és demokrácia egész külön vallását maguknak magukért és el voltak jó sokáig vele. Sikerült azonban a szörnyű vagyonú és hatalmú magyarországi katolikus klerikalizmusnak Kálvint fölidéznie a veszedelmes magyar kálvinisták ellen. Kálvin személyét, egyéniségét, mely eddig nálunk csak fölírástalan zászló és név volt, az ő csalhatatlan pápáik testvéreként csempészték be a magyar vallásúak közé... Már az is sötét baj volt, avagy rossz hatalmi taktika, amikor a szuperintendens-cím sérelem lett. Amikor is püspök és mágnás akart lenni a protestáns főpásztor és szegény néhai Tisza Kálmán, aki családja fölemelkedését a puritán kálvinizmus energiájának köszönhette s aki hálából kálvinista hierarchiát és egy olyan fiat, mint Tisza István produkált. Igen: a kálvinisták mai elfeketedésének, pápistáskodásának, céltalanságának, sőt majdnem bizonyos vesztének Tisza István lesz az okozója ... A nagy magyar reformátorok, akik egyébként a féltudatos nemzetiségi, de teljes osztályharc apostolai voltak, megcsúfolódnak ilyeténképpen. Én a magam ősi kálvinistaságából csak a magyarságot, teljes türelmű demokráciát, egész, belátó emberiséget és megértést hoztam és őriztem meg ..." Tehát le kellett számolnia a protestáns illúziókkal is, amelyek főleg Tisza István fellépése után jelentkeztek erőteljesen. Adyt azonban nem lehetett megtéveszteni. Neki a tények beszéltek és ő kimondta a tények igazságát Tisza Istvánról is, és ha kellett a magyar kálvinizmus fellegváráról, Debrecenről is. „Maga a debreceni kálvinizmus is egészen más, mint például az erdélyi. Orthodox, konzervatív, rideg. Az iskolában is ez a szellem dominál. A debreceni főiskola a magyar oktatás olimpusáról már régen lebukott. Megöl mindent Debrecenben az elzsírosodás. A Csokonai kultusz sem igazi. . ." 10 Nagyváradon már határozottan elítélt minden vallásos, felekezetieskedó politikai, kulturális mozgalmat, megnyilatkozást, mert jogosan úgy vélte, hogy ezek vallási alapon szítják az ellentéteket és előbb-utóbb szembeállítják egymással a különböző felekezetek híveit. Ez pedig különösen veszedelmes egy olyan országban, amelynek társadalma még nem tudott polgári alapokon berendezkedni, s ahol egyébként is annyi társadalmi, politikai ellentét éleződött ki. „. . . csináljanak a tisztelendő atyák, plébánosok, lelkészek, rabbik, dervisek maguknak és magukért felekezeti irodalmat, de ne bántsák ... a protestáns, a katolikus, a mohamedán, a zsidó társadalom színe-virágát. És ne bántsák főként itt Magyarországban. Hisz itt még nem volt s nincs magyar társadalom. Engedjék, hogy csinálhassuk meg . . . Külön táborban áll minden felekezet s felekezeti ma itt már minden . . . Felekezeti a politika, az irodalom, a művészet. . ." u Kétséget kizáróan Ady már Nagyváradon jól látta a magyar társadalom alapvető problémáit, az ország súlyos gazdasági, társadalmi, kulturális elmaradottságára azonban maga is csak Párizsban döbbent rá igazán. Párizs és a francia kultúra eredményei valósággal elkápráztatták a költőt. S nem csoda, ha ilyen összehasonlítás alapján egyre kétségbeejtőbbnek érezte a magyar valóságot. Döbbenetes felismerésé9 Kálvin hívői térdepelnek — Világ 1911. 209. sz. 10 A magyar városok — Nagyváradi Napló 1902. 173. sz. 11 Felekezeti világ Nagyváradon — Nagyváradi Napló 1902. jan. 21.
