Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről

család, iskola, vallás és társadalom reáadott. Meg kell találnia önmagát s meg kell látnia a világot."

4 Hasonló gondolatokat ismételt meg a Reflexiók egy följelentéshez c. cikkében is : „Itt az élhet legkényelmesebben, aki betanított formákban vagy abszolúte nem gondolkozik . . . Levetettem magam erejéből a benevelt szellemnek és a velemszületett vallásnak is a bilincseit. De a tanulságok megmaradtak ..." Ady a régi nézetektől való elszakadást bizonyára azért tartotta olyan lényegesnek, mert úgy vélte, hogy egy bizonyos ponton túl már akadályozzák a valóság mélyebb megismerésének lehetőségét éppen azáltal, hogy erősen kötik s szinte meghatározzák az ember szemléletét. S ez különösen akkor válhat veszedelmessé, ha az iskolában már eleve elavult, régi igazságokat tanítanak, mint a korabeli magyar iskolákban tanítottak. Ady nyilván saját tapasztalatai alapján ítélte el a Diák-dolgok c. cikkében ilyen határozottan a magyar iskolai nevelést: „A magyar nevelés gyámoltalanságot nevel. Belénk olt egész légió lejárt öreg igazságot. . ." Eléggé szembeötlő azonban, hogy ezek a megjegyzései alapjaiban megegyeznek Somló Bódog: A társadalmi fejlődésről és néhány gyakorlati alkalmazásáról című, az evolúció törvényszerűségét hirdető tanulmányának gondolataival, amelyet éppen Ady ismertetett részletesen a Nagyváradi Naplóban 1903-ban: „Az iskolák persze, hogy a reakciót szolgálják. Erről többek között így ír Somló : Ott van az egész történelem tanítás borzalmassága. Tőlünk távol eső időknek szükségképpeni tökéletlenségét, elmaradottságát, tudatlanságát és alacsonyságát nem mutatják be és nem nevezik meg a maguk igazi nevén, hanem egy hazug dicsőítés fátylában szerettetik meg a fogékony lelkű gyermekekkel. Az egész történelemtanítás a konzervativizmus szolgálatában áll még . . . Szinte vérlázító gondolat, hogy a tanulás keserves munkáját túlnyomó részben oly dolgok megtanulására fordítjuk, amelyek már nem igazak ... És nagyon helyesen jegyzi meg Somló, ez a legborzasztóbb, hogy az oktatás elég jelentékeny részben oly papok kezében van, akik minden új igazság fényét csak több ezeréves tanítások prizmáján megtörve engedik tanítványaik szemébe jutni.. ." Az ismertetésben arra vonatkozóan is találunk utalásokat, hogy Ady szorosabb kapcsolatban volt Somló Bódoggal, a nagyváradi jogakadémia nagy tudású fiatal tanárával, akinek bátor szociológiai nézetei bizonyára jelentősen befolyásolták Ady világnézeti fejlődését. Későbbi leveleiből is az derül ki, hogy Ady rendkívüli módon tisztelte és lelki rokonának vallotta ezt a kiváló tudóst, akitől igazi radikális bátorságot is sokat tanulhatott. Annyi bizonyos, hogy Ady Nagyváradon már messzire került ifjúkori világától és a polgári radikalizmusnak arra a szellemi magaslatára érkezett el, ahonnan már szinte az egész társadalmat végig lehetett tekinteni. Innen már tisztán láthatta a magyar társadalmi élet minden lényeges problémáját. És cikkei ismeretének birtokában elmondhatjuk, hogy látta is a magyar valóságot, úgy mint kevesen. Cikkeinek utolérhetetlen nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy hallatlan felelősséggel vetette fel azokat a súlyos problémákat, amelyek gátolták, akadályozták a magyar társadalmi fejlődést. Csodálatra méltó éleslátással, bátorsággal leplezte le az egyházi és világi reakció minden mesterkedését. De arra is érdemes felfigyelni, hogy Ady már Nagyváradon milyen kíméletlen tudatossággal fordult szembe az emberek lelkét fogvatartó helytelen szokásokkal, igaztalan, elavult nézetekkel. A társadalom mozgását, a társadalmi jelenségeket szinte történelmi perspektívában látta és tudta értékelni. „Ma — igaz — az ultramontánoké a világ. Vagyis úgy látszik, mintha az övék * írók és írások —• Szabadság 1901. jan. 1.