Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről

volna. Pedig éppen az ultramontánság veszekedett merészsége demonstrálja, hogy az élet nagy változásra készül s nagy győzelemmel váltja ki nemsokára magából a jobbat és tökéletesebbet. . . Föl kell támadniok a porladó humanisták és enciklopédisták nagy tanításainak. Föl kell támadniok a nagy forradalmak eszméinek. Föl kell támadniok minden igazságoknak, melyek az ember teljes felszabadítását célozták . . A világméretekben támadásba lendülő reakció leleplezése során gyakran hivatkozott a múlt nagy gondolkodóinak tanításaira. így a magyar történelemből is szívesen idézte a felvilágosodás eszméinek hirdetőit és a hivatalos történelemmel ellentétben nagy szeretettel hivatkozott II. Józsefre, valamint Martinovicsra és társaira is. A demokrácia magyar úttörői cikkében a magyar jakobinusok emlékét és az ő tanításaikat eleveníti fel. S a jelek szerint az ő sorsukban érezte meg legelőször ,,a magyar messiások" igazi sorsát. Meggyőződése szerint a messiásoknak jelentős szerepük volt a történelemben, mert ők táplálták az emberiség lelkében a szabadulás ösztönét. „Az élő törvények megdöbbentő igazságai roskadnak reánk. Az élő törvények hozták a forradalmak viharait. Az élő törvények csinálták a szabad boldogtalanságot . . . Milyen csodálatos forgása az időknek! Századok órái faragták a jármot s ha a messiások táplálták is a tömegek lelkében a szabadulás nagy ösztönét, az erősebb mégis csak a leigázó tekintély maradt... A szabadulás hite nőni fog, a messiások szaporodni fognak . . ."

6 Adynak csaknem minden történelemre utaló megjegyzéséből ki lehet érezni, hogy a magyarság iránt érzett mély felelőssége készteti az igazság kíméletlen kimondására. Látja, hogy veszedelmes az idők járása, népe helyzete pedig súlyos. Itt nem lehet helye a történelmi frázisokkal telített hazugságoknak. Le kell leplezni a történelmet meghamisító, népet ámító, hazug nacionalistákat és nála a felekezeti palást sem számított. Aki ismeri Bartha Miklós elleni éles támadásait az nem vádolhatja Adyt vallásos elfogultsággal sem. Szembefordult ő nemcsak a katolikus reakcióval, hanem a protestantizmus aggasztó problémáival is. Kevesen látták a század elején olyan világosan az előretörő német „protestáns ultramontánizmus" veszedelmeit, mint ő. „Ez az ember a végzet embere s ha megcsinálja, amit meg akar csinálni, hajh, sokszáz esztendőkig fog attól a világ könnye folyni. . . Németországban megszületett s világhódító útra készül a protestáns ultramontánizmus. Bizarr, zord, otromba épület ez. Nincs benne a pápizmus művészi arkitektúrájából semmi. De a lelkeket talán jobban fogja megfojtani, megölni a pápizmusnál is. Annyi benne a ridegség, hogy századokra képes megdermeszteni a világot . . ."

7 Látta, hogy a polgári forradalmak után világméretekben nagy visszaesés történt és az egyre erősödő reakciós hullámokban a protestantizmus is elveszítette már haladó jellegét. „Reakciós korszakban minden visszafelé vágtat. A vallásoknál a legérdekesebb ezt megfigyelni. Reakciós időkben a katolicizmus rálicitál a tridenti zsinatra, a lutheránusok ultramontánabbak, mint a szabad idők jezsuitái, a kálvinisták orthodoxiája megdöbbentő szigorú, az unitáriusok inkább Kálvin, mint Servet Mihály mellett tesznek vallomást. . . Még nem régiben azt hittük, hogy a protestantizmus az, aminek indult, vezetője, bátorítója a szabad emberi léleknek. Mert a protestantizmus tulajdonképpen nem dogmákra épült, hanem szabadságra. És ma nemcsak Németországban, de mindenütt, nálunk is ultramontánizmusba süllyedt. . ."

8 5 A halottak visszatérnek — Nagyváradi Napló 1902. márc. 30. 6 Vissza: a trónra — Szabadság 1901. ápr. 20. 7 A végzet embere — Nagyváradi Napló 1902. 140. sz. 8 Weingart — Nagyváradi Napló 1902. 140. sz.