Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről
Vallomása szerint itt nem nagyon kímélték a másvallásúak érzékenységét. Különösen elítélték a protestantizmust, miközben hevesen hirdették a katolicizmus világnézetét. Itt szerzett tapasztalatai, ismeretei alaposan felkavarhatták az érzékeny kisdiák lelkét, s bizonyára korán felébresztették benne a kételkedést és erőteljesen siettették egyéni látásának kifejlődését. A nagykárolyi nehéz évek után került Zilahra, ahol ismét egy egészen más világot kellett megismernie. A városban és az iskolában egyaránt az erdélyi kálvinizmus legjobb hagyományai éltek. Itt nem a katolikus Habsburg uralkodók és az aulikus főnemesek tiszteletére nevelték a diákokat, hanem a magyar szabadságharcok és demokratikus mozgalmak eleven hagyományait ápolták. Ez a szellem mélyen átitatta Ady történelmi tudatát. Első írásaiból is még ennek a szinte lángoló s kissé naiv hazafiságnak a lelkesedését érezzük kicsendülni. S nem véletlen, hogy első nyomtatásban megjelent verse 2 Kossuth Lajosról szól, akit ő ekkor a legnagyobb magyarnak tartott. De későbbi írásaiból is gyakran emlegette még Kossuthot, valamint Petőfit és az 1848-as szabadságharcot. Debrecenben megjelent cikkei, versei szinte kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy Ady társadalmi, történelmi nézeteit a függetlenségi politikai elvekből táplálkozó meglehetősen patetikus hazafias érzései befolyásolták és csak lassan kezdtek lehámlani róla ezek a nézetek. Petőfi halálának 50. évfordulóján írott cikkében 3 már elutasítóan szembefordult a történelmi tényeket meghamisító kortárs emlékezőkkel. És debreceni tartózkodásának utolsó éveiben egyre több jelzést találunk arra is, hogy Ady ifjúkori világképe — nyilván filozófiai olvasmányainak hatására — kezd széthullani és egyre bátrabb, eredetibb nézeteket kezd hangoztatni. 1899 karácsonyára írott versében már azt fejezi ki, hogy a kereszténység eszméje nem adhat békességet a világnak. Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Rommá dőlt a Messiás háza, Tanítása, erkölcse veszve . . . ( Karácsony ) Nagyváradon azonban még ennél is merészebben nézett szembe a Biblia Messiás legendájával és megdöbbentő egyszerűséggel fejezte ki az igazságot: A Messiást nem várják immár, Nem kell többé a Messiás, Hazug a megváltás meséje, Szentségtelen a szentírás, Hazug minden, amit az ember Évezredekkel istenné tett Csak egy igazság — közös jussú S egyenlő végű — ez az: élet . . . (Békesség ünnepén) Ebből az idézetből is kiérezhetjük, hogy Ady ifjúkori eszméitől Nagyváradon már messzire került, sőt egyre tudatosabban kezdett szembefordulni minden tradicionális nézettel, tanítással. Erre itt Nagyváradon különösen sok ösztönzést kaphatott nemcsak radikális barátaitól, hanem olvasmányaiból is. Valósággal önmagát igazolta, saját fejlődését summázta, amikor a kiváló emberről ezeket a sorokat írta: ,,Le kell cibálnia magáról mind azt a hazug köntöst, amit a 2 Március 20. — Szilágy 1896. márc. 20. 3 A „Kortársak" — Debrecen 1899. júl. 25.
