Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

MIKLÓS RÓBERT: Madách Imre csesztvei otthona

Házasságának felbomlása csak az átköltözés után következett be, ezért ennek, véleményünk szerint szükséges revíziójával ez alkalommal nem foglalkozunk. • * Madách Imre a Sztregovára való visszaköltözés és a házasság teljes felbomlása (1854. július 25.) után sem lett hűtlen egykori boldogsága szigetéhez. Majthényi Anna éppen e nehéz gazdasági viszonyok miatt már 1853-ban „osztás"-ra határozta el magát. Ennek értelmében Károly vette át a csesztvei kisebb birtokrész kezelését. 1854-ben megházasodott, feleségül vette Csernyus Emmát, az 1849-ben ugyancsak mártírhalált halt Csernyus Manó pusztaszalatnyai birtokos és De la Motte grófnő, megyeszerte köztiszteletnek örvendő leányát. Károly kiválóan értett a gazdálkodáshoz, roppant igyekezettel látott hozzá, hogy gazdaságát korszerűvé fejlessze. A kúriát csakhamar átépítette, kibővítette, de gondosan ügyelt arra, hogy bátyja angolkertjének egyszerűségét és meghittségét továbbra is megőrizze. Madách Imre 1854-től haláláig többször is megfordult öccse hajlékában. Szerette Károlyt, becsülte a kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező Emmát is, és sok örömét lelte az egyre gyarapodó családban. Az ötvenes évek vége felé gyakrabban járt Pestre, jövet vagy menet mindig talált módot arra, hogy egy délutánt vagy egy estét Károly családja körében tölthessen el. De ide tért be akkor is, amikor fiát és Mária nővére árváját, Balogh Károlyt, akit fiaként nevelt, a váci vagy a pesti iskolákba vitte, vagy éppen onnan hazahozta. A Madáchok nem kedvelték a vadászatot, náluk ezt az időtöltést a barátok kölcsönös látogatása pótolta. A költő is gyakran felkerekedett, hogy meglátogassa az időközben Horpácson megtelepedett barátját, a remeteségben is hű társát, Szontághot. Ily alkalmakkor hazafelé menet ketten is betértek Károly vendégszerető kúriájába. Irodalmi emlékhelyeink között kivételes jelentőségű a csesztvei kúria más vonatkozásban is. 1862. augusztus 9-éről 10-ére virradóan itt járt Arany János is. Madách még ez év tavaszán hívta meg Sztregovára, Arany a meghívásnak Szliácsra menet eleget is tett. Szliácsról, augusztus 13-án, feleségének írt leveléből tudjuk, hogy augusztus 9-én Pestről gyorsvonaton Vácig utazott. Itt nem Madách, hanem egy Pass András nevű, filozofikus hajlamú „inas vagy ispán forma" embere várta, akivel aztán tovább szekerezett. „Az nap úgy 2 órai ebéd tájban — írja Arany —, Madách Károly nevű testvéréhez értünk (miután Rétság faluban viliáztam egy kicsit) Cseszme nevű helységbe, hová Imre is csakhamar utánunk érkezett. Szontágh Pál is ott várt, így aztán ebédeltünk pompásan, és aznap ott maradtunk."

19 Arany csesztvei látogatásának Kálnay Nándor, a község dilettáns historikusa is tanúja volt, akit Madách Károly éppen aznap fogadott meg gyermekei mellé nevelőnek. Ha hihetünk szavának, akkor Arany János nem éppen a legkellemesebb élménnyel gazdagodva utazott másnap hajnalban Madách Imrével tovább Sztregovára. „Örömömben azt sem tudtam, mit csináljak — emlékezik Kálnay huszonkét esztendő múlva —, midőn a két jeles költőnket megláthattam és megismerhettem, kiket azelőtt csak műveik és hírökből ismertem. A kastély előtti filagória alatt ült és kedélyesen beszélgetett a társaság, midőn hirtelen baljóslatú jajveszékelést hallott a gazdasági udvar felől. Oda fut az egész úri társaság, hát látja, hogy Madách Károly úr gazdája a földön hever vérében, kit két gonosz béres a kapu oldalán lest állva, midőn a tagról hazajött, bosszúból dorongokkal leütött."

20 Madách Imre utolsó csesztvei látogatásáról is Kálnay tudósít bennünket. Negyedévvel halála előtt, 1864 június vége felé a késő esti órákban toppant be Csesztvére. 10 VOINOVICH Arany Jánosnak feleségéhez írott levelét töredékesen közli idézett müve függelékéhen. 557.1. 20 KÁLNAY i. m. 24. 1.