Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
MIKLÓS RÓBERT: Madách Imre csesztvei otthona
verse utánérzés, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi — a regékben Tompa — közvetlen hatását fedezhetjük fel bennük, de elbeszélő költeményeinek tárgyválasztása — gondoljunk csak a bibliai jelenetek feldolgozására —, a részletek pontos ábrázolása, a lélekrajz gondos kidolgozása, lírai verseiben pedig a filozófiai elmélyülésre való törekvés már-már a Tragédia írója felé mutat. Isten keze, ember keze c. versében például — ha nem is pontos megfogalmazásban — a Tragédia egynémely színének alapötlete is fel-felcsillan: Most készült el a vár — szolganép alkotta, Sok közüle éltét a munkában hagyta. Hej, de még ki gondol erre a víg torban, A várúr nevére habzó serleg koccan, S rableány ajakról zeng a pajkos ének, Mulattasson, hogyha érte megfizetnek; Fesse be a könnyek útját és mosolyogjon, Majd kesereghet otthon a kedves halotton. Az őszi érzés c. versének záróakkordjai pedig mintha Ádám kétségeit idéznék: Most úgy függök én is Már csak a világon, Mint a száradó lomb, S messze, szebb hazába Engem is sejtés von. Óh, de mély a sír is, S ami int, ha part-e A vesztett virággal? S a sejtés, ki tudja, Honnan — merre — merre. — Sajnos a Csesztvén keltezett és ez időből való leveleiből csak hármat ismerünk, mind a három címzettje a régi, hűséges barát Szontágh Pál, aki egy ideig gyakran megfordul Csesztvén és barátjával együtt élvezi az újonnan telepített ,,anglus park" gyönyöreit, de amióta felhagyott a szolgabírósággal és mint Libetbánya követe országos politikát csinál, ritkán nyitja rájuk az ajtót. Ezekből a levelekből kitűnik, hogy bár Madách vissza-visszatérő betegségei miatt nem igen vesz már részt közvetlenül a megyei tisztikar munkájában, a politika iránti érdeklődése nem csappant meg. Egyik, valószínű 1847-ből való levelében ezeket írja Szontághnak: ,, . . . mindinkább erősödöm régi hitemben, hogy csak véres út vezetne boldogsághoz, a francia forradalom alatt is azok voltak a legbecsületesebb emberek, kik legtöbb vért ontottak." Majd lentebb így folytatja: „Beszélik, hogy libetbányai követ vagy, ha igaz, igen, igen örülök. Beszélik azt is, hogy Kossuth valami olyan dühös beszédet mondott, hogy akciót akarnak nyakára varrni. Ha ez igaz, dühös vagyok Kossuthra, miért nem tartotta dühét inkább az országgyűlésre, bár nézetem szerint mint megválasztott követ, ki salvus conductus-szal bír, akciót nem kaphat." 17 Szontágh Pál országos gondjai között sem feledkezett meg otthon ülő barátjáról. A pozsonyi diétáról rendszeresen küldte leveleit Csesztvére. sőt országgyűlési beszédeit is, amelyekben Madách „gyönyörűséggel ismeri fel" barátját. Madách az 1848. február 2-án keltezett válaszlevele tanúsága szerint átveszi barátja évődő, maliciózus stílusát. Ironizáló kedvvel, a megyei élet posványától viszolyogva tájékoztatja Szontághot a nógrádi kisvilágról: „De mit tudok én írni ezen parlagon tengődő júh és marhanyájnál alig egyebet láttató, homoki legelő alakú, régen elvénült copffal hadonászó, bunkókratikus megyei élet nyomorúságos állapotának mivoltjáról. (Bo17 Ezt követően a levelekből idézettek mind Madách Imre összes levelei c. kiadványból. Ld. a 10. sz.jegyzet.
