Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

MIKLÓS RÓBERT: Madách Imre csesztvei otthona

csánatot kérek, hogy az alakítást tőled kölcsÖnözém.) Neked, ki ott ül a forrásnál, mint a kortes a csap alatt, csak szádat kell tartanod, hogy a legpompásabb és a leg­konstitucionálisabb szellemi kifolyások akár halába fojtsanak." A levelekből persze a családtagnak számító Matolcsy György sem maradt ki, aki, mint azt Madách írja, országos meg európai újságokat követelt a Pozsonyban időző Szontághtól. Az 1848-as esztendő boldog örömmel köszöntött be a csesztvei Madáeh-kúriába. Január 1-én megszületett Madáchék első gyermeke, Aladár. Bár a fiúgyermek egész­séges, szépen fejlődik, Práter Erzsébet is zavartalanul örülhet anyaságának, a felhők egyre gyülekeznek a kis család fölött. Űgy tudjuk, hogy Madách Imre betegsége miatt távol maradt a forradalom és a szabadságharc eseményeitől. S ez való igaz. 1848-ban már megyei hivatallal sem kellett kínlódnia. 1846-ban megválasztották ugyan megyei főbiztosnak — a megyében állomásozó katonaság ellátásának gondja-baja járt ezzel a tisztséggel — , 1847-ben már erről is lemondott. A hadműveletek alig érintették Nóg­rádot, Csesztvét pedig egyáltalán nem. Madách Imre élete mégis telítve volt izgal­makkal. Leánytestvérei távol voltak Sztregovától, Csesztvétől egyaránt, anyja szinte ok nélkül elhagyta otthonát és leányához, Máriához, Budára sietett. Két öccsét, Károlyt és Pált a forradalmi események az ország különböző tájaira sodorták. Még Szontágh Pál sem mutatkozott: mint a magyar külügyminisztérium futára Frank­furtba, Szalay László követhez küldetett, s így tanúja volt az ott összeülő birodalmi gyűlésnek. Mégsem szabad azt gondolnunk, hogy távol a világ zajától Madách csak úgy harmadkézből vagy kósza hírek — rémhírek — útján tájékozódott az Európát megmozgató eseményekről. A ránkmaradt családi levelek alapján könnyen megálla­píthatjuk, hogy a beteg Madách még a jól rejtett Csesztvén is első kézből értesült a forradalmi eseményekről és szerettei sorsáról. A legszorgalmasabban, egyben a legtárgyilagosabban Károly öccse számolt be a történtekről bátyjának. Madách Károly, Imre idősebb öccse, 1848-ban Pesten beállt nemzetőrnek, vagy ahogy ő írja március második felére tehető levelében: ,,nacionálgárdistá"-nak, később pedig a magyar hadügyminisztérium polgári osztályán teljesített szolgálatot. Ez idő­ből csak töredékesen fennmaradt márciusi levelében, jó testvérhez méltóan, igen apró­lékosan tájékoztatja bátyját arról, mi is történt a márciusi napokban a pesti utcán. Tjeírja a népgyűléseket, a nemzetőrség szervezését, a március 17-i nagy kivilágítást, amikor is az Ellenzéki Kör homlokzatán transzparensen olvashatta Vörösmarty Szabad sajtó című versét. A verset is leírja bátyjának. Aztán megemlíti a „cédulá­kat", amelyeken Petőfi Nemzeti dalit olvashatta, más röplapokon pedig azt, kiket kíván a nemzet felelős minisztereknek. Boldog örömmel állapítja meg: „Buda azt tesz, amit Pest", ti/;* 1 Z il, helytartótanács, a kormányszervek sem tudják feltartóz­tatni a diadalmas forradalmat. Még arra is futja Károly türelméből, hogy szó szerint leírja a bécsi forradalmárok „Vater Metternich" és a pesti utcai humor „Hiszek egy Kossuthban" kezdetű miatyánk — illetve hiszekegy — parafrázisát. „Amennyire lehetett — írja ebben a levélben — híven iparkodtam az egészet leírni, mert majdnem mindenütt ott voltam, láttam, hallottam az egészet." S ha Károly stílusa helyenkint akadozik is, bátyja pontos képet alkothatott magának az országos eseményekről. S amilyen pontos értesüléseket kap Madách Imre a pesti forradalomról, éppen olyan megbízható híreket küld számára a hű barát, a derék Szontágh Pál a frankfurti biro­dalmi gyűlésről is. „Harmadnapja, hogy itt ülök — kezdi levelét Szontágh az ismert hangnemben 1848. augusztus 2-án —, ahol a német egységet kovácsolják, Szt. Pál templomában, s ha Isten is úgy akarja, mint Szalay László, úgy azon kohóból, hol a német egység — legalább tűrhető alakban — kikerül, kikerülend a magyar független­ség elismerése külnemzetek elismerése által is". Az ekkor huszonnyolc esztendős Szon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom