Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
MIKLÓS RÓBERT: Madách Imre csesztvei otthona
Mert szó ami szó, de tekintélynek tartom Ha helyesli jól van, ha nem, szétszakajtom. 14 A jelek szerint a leggyakoribb vendég mégis csak Szontágh Pál, aki 1847-ig Szécsény szolgabírája, gyakran áthajtat Csesztvére, miközben Gyarmatot is útba ejtheti. A beteges természetű Madách őszinte barátsággal vonzódik az életerős, tevékeny, kultúrált, széles látókörű Szontágh Pálhoz. Nincsenek titkai előtte, minden dolgát vele beszéli meg, írásainak ő az első — kérlelhetetlen — bírálója. Kettejük viszonya több is egyszerű barátságnál. A beteg ember természetes vonzódását, támasz-keresését kell benne látnunk. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őriz egy két fólióból álló 265 X 440 mm-es kéziratot, amely arra enged következtetni, hogy Szontágh egyik látogatásakor — a kéziraton levő keltezés tanúsága szerint 1847. január 28-án —, a két jóbarát költői versenyre kelt, amelybe harmadiknak a gazdatisztet, Matolcsy Györgyöt is bevonták. A kézirat első oldalán A' mi szegény legény dalunk címen Szontágh Pál hat versszakból álló költeményét találjuk, Sz. P. aláírással és a pontos keltezéssel: Csesztve Január 28. 1847. Ugyanazon az oldalon van az M. György aláírású második vers is, Szerény szózata egy szegény legénynek. Itt a keltezés nem ismétlődik meg, a vers írója a szokásos rövidítéssel jelzi: k. m. f. Az első fólió belső oldalán Szegény dal címen találjuk a harmadik verset. Az egyenként számozott 12 versszak után megismétlődik az első vers keltezése: Csesztve, Jan. 28. 1847., alatta M. J. 15 A költői verseny résztvevőinek megállapítása nem okoz különösebb nehézséget. Az Sz. P. és az M. I. monogrammok kétségtelenül Szontágh Pált és Madách Imrét jelentik. Az M. György mögött pedig Madáchék csesztvei gazdatisztje, Matolcsy György rejtőzik. (Felvetődhetne az a kérdés, vajon az M. György nem jelentheti-e valamelyik Majthényi-családtag nevét. Bizonyosan nem. Ez idő tájt sem Csesztvén sem másutt nem él a Majthényi-családnak György nevű tagja. 16 ) Nem sok értelme volna ebből a költői versenyből messzebbmenő következtetéseket levonni, a versek különben is csak játékos stílusgyakorlatok. Mondanivalójukban hűen tükröződik Szontágh-Madách politikai állásfoglalása, romantikus népszemlélete és természetesen Petőfi egyre erősbödő hatása. A megvetett szegénylegény a szolgasorban vergődő haza ,,szép jövendő"-jenek biztos záloga. Ezt variálja a három „költő", Szontágh a legbiztosabb kézzel, a legtöbb forradalmi lendülettel, Madách romantikusan, botladozó formai megoldásokkal, Matolcsy pedig — valószínű nem sok hajlamot mutatott a poézis iránt — szerényen, amúgy a harmadik módján, mert hát úgy szép a költői verseny, ha abban legalább hárman részt vesznek. A mi számunkra az a fontos, hogy ilyen költői verseny is volt a meghitt csesztvei kúrián. Mint ismeretes, Madách a csesztvei évek alatt nem foglalkozott drámaírással, viszont annál szívesebben művelte a kisebb lírai és epikai műfajokat. A versek keletkezésének kronológiáját ugyan még nem tudjuk, annyit azonban megállapíthatunk, hogy a csesztvei tartózkodás idején több mint félszáz verse — balladák, románcok regék, legendák és dalszerű versek — született. Ezek a versek ugyan alig sejtetik a Tragédia művészi erényeit, bizonyos szempontból mégis figyelemre méltóak. Madách számára ezekben az esztendőkben a költészet, az írással való intenzívebb foglalatoskodás, számos osztályos társához hasonlóan, a szó legnemesebb értelmében hazafiúi kötelesség számba ment, akárcsak a közügyekben való részvétel, vagy éppenséggel az a liberális szemlélet, amellyel a nép nemzetté válásának ügyét szolgálta. Legtöbb 14 Madách Imre összes levelei. 85. sz. levél. 15 A kézirat kiadatlan. P. I. M. Jelzet: V-an 1914. 16 KÁLNAY i. m.-ben felsorolja a Csesztvén élő családok rokonait is, de Majthényi György nevéről nem tud.
