Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

SÁRA PÉTER: Ady és Juhász Gyula

ADY ÉS JUHÁSZ GYULA Sára Péter A század elején kibontakozott új szellemű magyar irodalom egyik legtehetségesebb költője Juhász Gyula. Költészete még Ady, Babits, Kosztolányi és Tóth Árpád életműve mellett is új színekkel gazdagítja irodalmunkat, hiszen József Attila előtt ő volt a magyar táj és a magyar szegénység legmélyebb lírai kifejezője. S irodalomtörténeti jelentőségét az is fokozza, hogy költészete téma és stílus tekintetében egyaránt szinte a híd szerepét tölti be Ady és József Attila lírája között. Juhász Gyula kétségtelenül korán kibontakozó, egyéni színekben gazdag eredeti költő volt, de nagy kortársának, Ady Endrének szuggesztív erejű lírája még az ő költészetére is rányomta a maga bélyegét. Még egyetemi hallgató volt és a nagy útkeresés forrongásában élt, amikor felfigyelt Ady új hangú verseire és barátai között is kezdte a költőt népszerűsíteni. Mohácsi Jenő erre a korszakra vonatkozó érdekes vallomásában

1 ezeket írja : ,,Ady Endrére, azt hiszem. Juhász Gyula figyezmeztetett . . . Ady Endre nevét Bródy Sándor Jövendőjéből (modernségünk egyik kútforrásából) olvastam ki valamikor, de elfelejtettem. Most Juhász Gyula megmutatta nekem ezt a minden lelki csápomat szívásra késztető poézist. A Budapesti Napló vasárnapi tárcájában jelentek meg ezek a verses kinyilatkoztatások ..." 1905. július 20-án kelt levelében pedig már maga Juhász írja Kosztolányinak : ,,Ady Endrét szeretem. Majdnem oly beteg, mint én, de föltétlenül okosabb ..." Ezen a vallomáson azután barátja fölöttébb elcsodálkozhatott, mert ismeretes, hogy Kosztolányinak ebben az időben nem volt jó véleménye Adyról. Féltette Juhászt, hogy hűtlen lesz azokhoz a művészi és filozófiai ideákhoz, amelyeket közösen olvastak ki Nietzsche, Spencer, Ibsen, Tolsztoj, Baudelaire, Verlaine, O. Wilde és mások műveiből. Ezt az aggodalmát fejezhette ki abban a levelében is, amire Juhász Gyula így válaszolt : „Ne féltsen engem a nemes és álmodó Ady Endrétől, a magyar Verlaine-től. Én, sajnos, odáig sohasem fogok eljutni. Sokkal több nyárspolgári elem van bennem és sokkal kevesebb poézis . . ."

2 Ehhez a vallomáshoz, azt hiszem, nem kell különösebb magyarázat. Juhász Gyula, az induló költő felismerte a nietzschei út és az öncélú művészet céltalanságát, s szinte ösztönösen megérezte Ady költészetének nagyságát, igazságát. Ezért próbált Ady személyéhez is közelebb kerülni. Még 1905 nyarán levelet írt hozzá és elküldte verseit. 1 MOHÁCSI JENŐ : Utazásom Adyhoz. Nyugat, 1937.1. 280—2861. 2 Juhász Gyula levele Kosztolányi Dezsőhöz (Szeged, 1905. aug. 9—16.)