Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

SÁRA PÉTER: Ady és Juhász Gyula

Ady pedig meleghangú levéllel örvendeztette meg és igen érdekes tanácsokkal látta el az önmagával vívódó költőt... ,,A lelkét meg tudom érezni. Vívódásairól akár térképet rajzolhatnék, ha tudnék rajzolni. . . Ott fent a nagy intellektus bércén vágja magát a földre bátran. Ne röstelljen csecsemő lenni. Rúgjon, ordítson, reszkessen, kísérteteket lásson, gügyögjön, bocsássa, ejtse vissza magát a mi gyermekkorunkba, amely olyan ideges, beteg volt, mint a felnőttségünk, de szentebb és feltétlenebb. Ebből lesz aztán a vers. Óh, nekem is ritkán sikerült, úgy, mint önnek. Pedig vívódó, nagy intellektussal porban fetrengő gyermek-lelkiállapotba hulló talentum : ez az igazi lírikus . . ."

3 Juhász néhány nappal később már Babitsnak újságolta el Ady levelét, amelyből jogosan olvasta ki a líra új elméletét. „Ady Endre, aki nekem a múlt héten ,baráti' levelet írt, amelyben a líra új elméletét adja. Én követni fogom tanácsát. Azt mondja, hogy én ,a nagy intellektus bércén' állok. Gilt, hát ne írjunk lírát ! Nemde? . . . Igenis, fölhagyok minden elmélettel, nem azért, mert szürke, hanem azért, mert kolonc . . ."

4 Ady iránti szeretete még akkor sem rendült meg, amikor a következő levélben

5 arról kapott tudósítást az Űj versek költőjétől, hogy verseskönyvének kiadása ügyében nem tud segíteni : „Végtelenül undok, nem is sejtett valóságok rejtőznek itt az irodalmi sötét kamrákban. Nekem is volna két kötet versem is eladni való. Még csak halvány reményem sincs egyelőre két krajcárra sem. A mi korúink közül Farkas Imrén kívül ma még teremtett lélek az országban versíró pénzt nem szerezhet könyvével. Én és Kabos is, szeretettel állnánk az ön rendelkezésére. Hiába is próbálnánk akármit. Talán valami más módot gondoljon ki, hogy segíthessünk önön ..." A harmadik egyetemi társ, Babits Mihály sem nézte jó szemmel Juhász Gyula Adyhoz való közeledését, mert ekkortájt még ő sem tartotta Adyt valami nagy költőnek. Mindenesetre higgadtabban és tárgyilagosabban nyilatkozott róla, mint Kosztolányi, aki még Juhász Gyulára is megharagudott Ady rajongása miatt," Babits nem fogadta el teljesen Kosztolányi értékelését és különösen nem értett egyet Juhász Gyulát becsmérlő nézeteivel : ,,. . . Csak Juhászt veszem ki az ön kaptája alól : Juhászról nekem csupán kedves emlékeim vannak ; ő nem oly tanulatlan gyenge legényke, mint a többi. . ."

7 Juhász Gyula 1905 végére már teljesen felismerte Ady költészetének óriási jelentőségét, sőt a legelsők között vallotta, hogy Ady a modern magyar irodalom legnagyobb költője : „Sok fanatikus barátja van s temérdek fanatikus ellensége. Emberek, ez Valaki ! Megmondom ki : a legnagyobb magyar költő : Ady Endre ! . . . Ember, aki a maga útján jár, ez az út pedig szédítően, meredeken, de az igazi dicsőség hegyére vezet, oda, ahol az utókor is látni fogja, amit néhány kortárs már lát : Ady Endre a fiatal, modern magyarság legnagyobb költője."

8 Ennek az írásnak az igazi jelentőségét az adja meg, hogy egy utat kereső tehetséges és nagyműveltségű fiatal költő írta, aki saját művészi problémáinak vívódásai közben látta meg, hogy Ady útja olyan új út, amely a költészet legmagasabb csúcsaihoz vezet. És Ady lényegében azt fejezi ki verseiben, amit ők is szeretnének művészi formába önteni, csak nem tudják még a mikéntjét. Ady tehát szükségszerűen vált számára olyan példaképpé, akitől sokat lehet tanulni. Hogy Juhász Gyula költészetében mikor jelentkezik először ennek a felismerésnek a hatása, azt pontosan azért sem lehet meghatározni, mert fiatalkori s Ady Endre levele Juhász Gyulához (Budapest, 1905. júl. 30.) 4 Juhász Gyula levele Babits Mihályhoz (Szeged, 1905. aug. 3.) 5 Ady Endre levele Juhász Gyulához (Budapest, 1905 nyara) * Kosztolányi Dezső levele Babits Mihályhoz (Szabadka, 1906. febr. 19.) ' Babits Mihály levele Kosztolányi Dezsőhöz (Baja, 1906. febr. 21.) •JUHÁSZ GYULA: Ady Endre Űj Versei. Az Űj Század, 1905 december Ady Endre ismeretlen fényképe 1909 tájáról (55. oldal)