Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

LUDAS MATYI. Úttörő Színház 1951 (Döbrögi a bíró hátán) És amikor legényei doronggal megjelennek (4. felvonás, 6. jelenet), hogy elverjék Ludas Matyit, Döbrögi megvédi : Hozzá ne nyúljatok, ez az én legkedvesebb fiam, mert olyan ötvenet csapatok rajtatok, hogy testvérek közt is megér százat ! Aki Ludas Matyit meri bántani ! (Függöny) A szelíd, meseszerű, megbocsájtó befejezés ellenére sem került színpadra a színmű ebben az időszakban. A későbbi számos változtatás, amelyet az író a befejezésen eszközölt, azt bizonyítja, hogy a későbbi években, amikor a fasizmus és a háború árnyéka vetődött az országra, Móricz Zsigmond semmiképpen sem érezte kielégítőnek ezt a befejezést. Az eredeti példányban mindenütt ceruzával írt beszúrások és széljegyzetek jelzik, hogy már messze távolodott az eredeti idilltől. A kéziratban olvasható utolsó ceruzával írt széljegyzetekből úgy tűnik, mintha már-már nem is a mesebeli bátor fickó, hanem a fasizmus küszöbén álló Magyarországon a zsarnokság ellen lázadó egyéni szabadság eszméje szólalna meg benne. Már inkább az író indulata, mint a mese szereplője szól hozzánk : ,,. . . Én . . . ellensége vagyok minden szövetségnek, amíg az csak az egyesek hatalmának szolgál ! . . ." Később ennyi áll ; mintegy a későbbi befejezés vázlata : „Évivel szakítás. Évi Döbrögihez megy . . . Matyi felszólítja, hogy jöjjön vele a semmibe ..." Ez a gondolat bontakozik ki a nyomtatásban közölt szöveg befejezésében. Matyi szinte a zsarnokság elleni harc gondolatává lényegül át, nem tartja hivatását befeje-