Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
SZAUDER JÓZSEF: Kölcsey ismeretlen kéziratai
4. V I I dik Jegyző Diárium 1810. — E cím egy 122 lapra terjedő, quart alakú, papírkötésű kézirat első lapján áll, barátja, Kállay írásával. Kölcsey II. Jegyző Könyve görög filozófiatörténetének szemléletileg is módosított, tartalmilag is némileg rövidített latin nyelvű fordítását tartalmazza. Az összevetések ezt vitathatatlanul bizonyítják. Ugyanígy az írás is : legnagyobb részére ugyanaz a szálkás, hegyes, szoros betűvetés jellemző, mint az I 90 Jegyző Diáriumra, ámde néhol maga Kölcsey vette át a tollat munkatársától, s így sajátos módon néhol teljesen szabálytalanul abbamarad a szálkás idegen írás és Kölesévé kezdődik el. így pl. a 12—16. lapon végig Kölcsey ír saját kezűleg. Ez a latin nyelvű — sa magyar eredeti nyomán készült — filozófiatörténeti összefoglalás pályázatra készült. Ez tűnik ki a címlap után következő, s négy lapra terjedő bevezetésből, mely Viri Doctissimi ac Celeberrimi megszólítással kezdődik ; aztán elhárítja magától a „kitűzött jutalom hiú kívánásának" vádját („non praemii propositi vana cupiditas"), s azzal menti a „vasta materia"-val birkózni kész ifjonti merészségét, amit Petrarcától vehet át s alkalmazhat önmagára : „Una inexplebilis cupiditas me tenet, quam frenare haud potui nec volui . . . libris satiari nequeo." E pompásan önjellemző sorok után értekezésének rendjéről beszél, Verulami Baconre, Buhle-ra, Locke-re és Leibniz-re hivatkozik, s megemlíti a sok közül néhány forrását. Hangsúlyozza, hogy egyik fő célja éppen a források idézése volt. Mentegetődző szavakkal fejezi be, utalással Moshemius-ra s idézettel (Praefatio ad Cudworthi Systema Intellectuale). Az 5. lapon olvasható a disszertáció címének tekinthető mondat : DEMONSTRATEUR quo ingenio, qua arte quaque industria versati sunt Philosophi Graeci in excolenda et perficienda disciplina Philosophica : idque per omnia et Singula Philosophiae capita describitur. — Mottót (6. 1.) Voltaire-től és Verulami Bacontól választ. A disszertáció a 7. lapon kezdődik a Secta Sceptica v. Pyrhoniával. Tartalma a II. Jegyző Könyvéhez képest a Secta Stoicával, a Secta Academicával (Plato), a Secta Aristotelica v.Peripatetica-val s a Secta Scepticaval bővült meg. Ennél azonban sokkal jelentősebb a II. Jegyző Könyv szelleméhez képest beállt változás : a materialista meggyőződést tükröző alapszöveg idealisztikus irányba való elhajlítása. Jellemző, hogy míg Epikuroszról a II. Jegyző Könyvben negyven lapot írt s magasztalta őt, a VII dik Jegyző Diáriumban alig tíz lapot szán neki, s módot talál arra is, hogy Epikurosz szektáját megbélyegezze — Montesquieu szavaival. S még jellemzőbb, hogy egyik görög filozófusában (a megarai Stilpónban) Kant elődjét látja — a Kant felé vezető utat keresi a görögségből ! 1 Mivel Kantban — az V. Jegyzőkönyv tanúsága szerint — Pesten merült el, 1810 áprilisában, a VII dik Jegyző Diárium pályaművét bizonyára csak a Pestről való hazatérés után készítette el. Tudjuk, a debreceni kollégium tűzött ki ilyen pályatételt. Ennek körülményeiről azonban még nincs közelebbi tudomásunk, mint ahogy arról sincs, hogy Kállay beadta-e egyáltalán e pályaművét, melyet Kölcsey nyomán készített. 5. A francia forradalom története Girtanner után A címet értelemszerűen magam adtam annak a 116 különálló, egybe nem kötött lapra terjedő, quart alakú kéziratnak, mely címéül pusztán a kivonatolandó műét viseli (az első lapon) : Historische Nachrichten und politische Betrachtungen über die 1 Ezzel kapcsolatban lásd : J. SZAUDER : Kölcsey, Kant und die griechische Philosophie, 1961. Annales Universität is Scientiarum Eötvös Loránd, Budapest.