Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
SZAUDER JÓZSEF: Kölcsey ismeretlen kéziratai
Französische Revolution von Christoph Girtaner. Zweite Auflage — Berlin 1793 . . . Az egész magyar nyelvű munka Kölcsey saját kezű írása. Mint a kéziratra írt dátumok mutatják, a másolást Kállay szövege nyomán 1810. november 13-án kezdte el s december 2-án fejezte be Debrecenben. E tanulmány elején utaltunk arra, hogy — bár Kállay jegyzetelte ki Girtanner 13 kötetét, Kölcsey a magáévá tette azt — Girtanner meg is volt könyvtárában. A 7. és 8. kötet kivonata a jelek szerint nem készült el, a 18. és 19., az 55. és 56. levél között pedig néhány biztosan el is veszett. E kis csonkulással is a Girtanner-kivonat a legérdekesebb Kölcsey-írások közé tartozik, s alighanem egyedülálló társadalom- és politikatörténeti érdeklődésről tanúskodik Kazinczy korának írói, költői között. A mű már ..modern" fogalmai és kifejezései (feudale systema, journalisták), ,,Az Emberi és Polgári Jusok" magyarrá fordítása, a Marseillaise közlése miatt is figyelmet érdemel. Még sokkal inkább szelleme miatt. Kölcsey ugyan alig tesz hozzá Girtanner szövegéhez ; abból azonban, amit kiválasztat fordításra (vagy összevont ismertetésre), jól kitűnik az ő állásfoglalása. Úgy tetszik, egyetért Girtanner-rel a despotizmus mélységes elítélésében s hasonlóképpen bélyegzi meg ő is a jakobinusokat. Montesquieu-vel és Schlőzerrel ért egyet abban, hogy a despotizmusból a nép a forradalom által csak egy másik despotizmusba zuhan bele. Érdeklődését azonban — a forradalom hőseinek elfogultan megfestett portréin kívül — inkább váltják ki a forradalmat előidéző okok s a forradalom tényei (meg a jogi, alkotmányos, kereskedelmi kérdések), mint a pletykás különlegességek, társasági esetek, pedig ilyenekkel Girtanner szép számban szolgál. Kölcsey már itt és ekkor a történelmi evolúció híve (,,A' Természetnek örökös törvénye az ... és Saltus benne nincs . . ."), s azt hirdeti, hogy fel kell készíteni a népet arra, hogy élni tudjon a szabadsággal. Kétségtelen, hogy Kölcsey ekkor sem rokonszenvezik a forradalmárokkal, elítéli a forradalmat, a reform s az evolúció útját ajánlja. Mindez azonban csak absztrakt mértékkel mérve tetszik negatívnak : 1810-ben, magányos és húszesztendős birtokos nemestől ritka emberségként, nagyon pozitív megnyilvánulásként illik számon tartanunk Kölcsey makacs, reális társadalmi okok után nyomozó kíváncsiságát a forradalom iránt, melyet úgy ért meg okai és lefolyása szerint, hogy közben rákap a polgári jog, alkotmány, pénzügy, statisztika egyre tovább mélyülő tanulmányozására. Hogy ez a nagy értékű s a forradalom eseményeivel s eszméivel behatóan foglalkozó munkájuk mennyire a materializmustól elforduló, már idealista válságba kerülő Kölcseynek is tulajdona, arra elég bizonyíték Epikurosz szektájának Montesquieu szavaival való megbélyegzése : ez az idézete itt, a Girtanner-kivonatban (A' francziának Charaktere alatt) pontosan megegyezik azzal, melyet a VII dik Jegyző Diáriumban írt le Epikurosz ellen. A világnézeti állásfoglalás pontosan egybevág a politikaival. 6. Számadáskönyv, gazdasági feljegyzések Az in folio alakú, rongált félbőrkötésű és 132 lapra terjedő kéziratköteg Kölcsey gazdaságáról, kifizetéseiről, vásárlásairól, használati tárgyairól s szerszámairól szól, 1832-től kezdve (első lap : Téglavető Czigányok fizetése 1832 ... az utolsó lapon felül : Okörcsordás fizetése az 1847. évben . . .). A feljegyzések tehát túlnyúlnak Kölcsey életén. A lapok tetején némelyik tétel bizonyosan Kölcsey kézírásával került be a kötetbe, máshol azonban többnyire egy, az övéhez hasonló, de az övétől megkülönböztethető kézírás (talán Obernyiké?) szerepel. A járandóságok, a termés, a házi edények, az állatállomány, az alkalmazottak stb. pontos megállapításához fontos forrásértéke lehet e kéziratnak.
