Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
SZAUDER JÓZSEF: Kölcsey ismeretlen kéziratai
A további jegyzőkönyvek hiányában csak ennyi bizonyosat mondhatunk : az első filozófiai kézirat alighanem a IX. Jegyzőkönyvből kiadott ión secta-részlet lehetett, 1809. március 2. ; a második filozófiai kézirat az V. Jegyzőkönyvnek 1809. október 12-i dátumú részlete ; harmadik kéziratul a II. Jegyző Könyv rendszeres filozófiatörténeti kompendiuma készült el, nem is egyszerre (első 44 lapját illetőleg 1809 végén, a továbbiakban 1809. március 21. és június 10. között), s esetleg későbbi tudomások felhasználásával másoltatott le, majd köttetett egybe. Az első 44 lap különben a tinta színét tekintve is határozottan elválik a továbbiaktól. Végül, mint negyedik filozófiatörténeti kézirat tartható számon az a VII dík Jegyző Diárium 1810, mely latin nyelvű, sok részében változatlan, néhol módosított — elvileg is változtatott ! — s összevont fordítása a II. Jegyző Könyv filozófiatörténetének, megbővítve azt a sztoikusokkal. Platónnál és Arisztotelésszel. Ez a fordítás azonban már Kállayé. Ami a II. Jegyző Könyv tartalmát illeti : a 225—235. lapján álló Sulzer-kivonat (Theorie d. schönen Künste) műfajelméleti excerptumai előtt 222 lapra terjedő görög filozófiatörténet áll, mely Epikuros filozófiájának viszonylag igen részletes (41 lapra terjedő) taglalásával ér véget. Csak Platón, Arisztotelész és a sztoikusok tárgyalása maradt el innen. A 19 éves Kölcsey nagy szorgalommal, lenyűgözően széles erudícióval kutatja föl Diogenes Laertios és számtalan egyéb forrás alapján a természetfilozófusok minden sornyi töredékét és meglepő tájékozottsággal hozza a róluk szóló korszerű irodalmat. Elsősorban Bayle-re, Buhle-re és Brucker-re támaszkodik, de figyelemmel kísér minden más, számára hozzáférhető forrást is. — Az anyag legnagyobb jelentősége a materialista meggyőződésű fiatal Kölcsey szellemi arculatának éles kirajzolásában, s materializmusának filozófiatörténeti megalapozásában van. 3. V. Jegyzőkönyv Címét mi adtuk, annak alapján, amit Kölcsey a 15b lapon s a Descartes-kivonat 5. lapján mond (,,ezen V. jegyzőkönyvünkben . . ."). Quart alakú, keménypapír táblás füzet, terjedelme 102 lap. E saját kezű Kölcsey-kéziratok külön íveken, különböző időpontokban készültek el s később kötötték őket együvé. Lejegyzésük ideje — a margókon olvasható dátumok szerint — 1809 októbere és 1810 áprilisának vége közé esik. Tartalmát tudománytörténeti, grammatikai, vallástörténeti és kronológiai jegyzetek alkotják, kívülük különös figyelmet érdemel a Rövid jegyzés a' Système de la Nature' auctoráról (15b lap — Pest, 1810. február 4.), sa Descartes- és Kant-kivonat. Descartes Philosophica Principiáit (rövid értekezéssel megtoldva) Pesten, 1810. március 20-án kezdte el kivonatolni, április végén azonban Kant Kritik der reinen Verwww/íjának excerpálásához fogott hozzá, hogy május elején megint Descartes-hoz térjen vissza. Odavetett megjegyzései szerint sietve, türelmetlenül készítette ezeket az írásait, melyeket különben kis, rövid, apró jegyzéseknek nevez. A Kant-excerptumból kiderül, hogy ebből többet is írt vagy akart írni. Az V. Jegyzőkönyv nagy értéke a modern filozófiai jegyzetekben van (Descartes, Kant !), de jelentékeny felvilágosítást nyújt Kölcsey korai grammatikusi-stilisztikai gondolkodásáról s oly érdeklődéséről, mely később a magnetizmus, a mesmerizmus vizsgálata felé viszi. Abból a kis feljegyzéséből, mellyel Holbach művét Diderot-tól származónak gyanítja, kitűnik az is, hogy ismerhette s becsülte Diderot filozófiáját is.
