Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió
Kossuth azóta a nemzethez intézett — Jókai véleménye szerint —, nem méltók szerzőjükhöz. Sorsukról azt írja : „azóta kelt leveleit, szózatait, felhívásait a futó homok fogja betakarni..." Ezzel a kör bezárul. Jókai olyan mértékben hisz politikai küldetésében, hogy a szabadságharc legnagyobb alakját is el akarja hallgattatni, amikor az a fúzió ellen szólal fel. Hogyan magyarázzuk mag, hogy Jókai 1873-tól kétkedve vagy határozottan arra törekedett, hogy pártját kormányra segítse, s a fúzió előkészítésében oroszlánrészt vállalt? Jókai cikkeiből és nyilatkozataiból kitűnik, hogy a gazdasági válság csapásait úgy átélte, mintha valamennyi az ő fejére sújtott volna le. Amikor a Deák-párti kormányok kapkodását és korrupcióját látta, és tehetetlenül szemlélte az ország pusztulását, feltétlenül érlelődött benne a gondolat, hogy az ellenzék oldalán állva sohasem tud hazája sorsán segíteni. A válság gazdasági pusztításának képe egyik legfőbb oka lehetett Jókai kormányra törésének. Tisza Kálmánhoz fűződő politikai és személyes barátsága olyan ok, melyet joggal említenek fel Jókai életrajzának kutatói. Ez a barátság feltétlen bizalmat is jelent. Jókai a fúzióért folytatott harc során legszorosabban együttműködött a pártvezérrel. 17 Világpolitikai szempontból jelentős hatást tett rá Bismarck, aki szívélyesen fogadta és határozottan rámutatott az Osztrák—Magyar Monarchia életképes voltára. Végül Jókai jellemének alapvető vonása a tekintélytisztelet, s ez nagymértékben megmutatkozott a király és családja iránt is. Mindez megmagyarázza, hogy Jókai kitartóan harcolt a fúzióért. Harcát két fronton vívta. Mint politikus egyre több engedményt tett, hogy a Deák-párfcot, sőt magát a királyt is meggyőzze, mint író egyre erősítette a szabadságharc hagyományait, hogy pártja a kiegyezés módosításáért eredményesen léphessen fel. Jókai kétfrontos harca nem járhatott sikerrel. Pártja megelégedett a hatalom megszerzésével, s a politikai viszonyok egyre több megalkuvásra kényszerítették őt magát is. De a fúzióval kapcsolatos tevékenységének is maradandó értéke a szabadságharc hagyományainak művészi bemutatása és politikai érvényesítése. 8G 1 'Vö. M. KONDOR VIKTÓRIA Megjegyzések Jókai Jlór politikai szerepéhez a kiegyezést követő években. Történélmi Szemle 1958.1—2. sz.
