Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

Egyke Elektrifikáció Miért van annyi sikkasztás Amerikai kivándorlás A magyar gyümölcs A tiszazugiak Az állam mint üzletember A szik újra terem A nemesített búza A parlament alkonya Nagy- és kisbirtokok kérdése Magyarország parasztország Az autodidaktáé a jövő Történelmi revízió A magyar őskor A színház : üzlet (írjon erről minden színigazgató, színpadi író és kritikus) Festők, szobrászok, muzsikusok . . . Ezt a listát végig lehetne elemezni, minden tételére volt vagy saját magának előkészült anyaga, vagy embere, aki megírhatja. Az egész együtt a Rokonok és A boldog ember háttere, ez a két egymást kiegészítő regény ebből a problémakörből nőtt ki. Két gyökérágacskát leltem az 1930. évi januári levelei között. Egyiket Kellermann Arnold állatorvosnak írta Kecskemétre, aki a rádióelőadására reflektált — melyben egy gazda veszedelemben forgó sertésállományának ügyes értékesítéséről beszélt —, írván, hogy azokat a disznókat védőoltással meg lehetett volna menteni ; apám válasza : ,,Egy dolgot biztosan elárulhatok : azt, hogy az általam elmondott állatértékesítési eset nem volt egészen fair. Bizony ott sertésvész kezdődött s ki is fejlődött . . . Ha két napig vár (a gazda), már valószínűleg nem szállíthatta volna el őket. Én tehát az ő javára könyvelem el a dolgot : gyorsan, erélyesen s jó számítással intézkedett. Bár így dolgoznának a gazdáink. De bizony a mi alföldi gazdáink túl sokat bíznak az időre, az idő telesére, majd kivárjuk, mondják. És most én is egy ilyen erélyes cselekedetre használom fel az alkalmat, hogy egy ilyen közdolgok iránt érdeklődő úriemberrel találkozom. A Nyugat ügyének érdekében. A Nyugat c. folyóiratot valószínűleg méltóztatik ismerni. Ez a lap, melyet hat hét óta én szerkesztek, az élet anyagával sokkal nagyobb mértékben fog foglalkozni, mint eddig tette. Nem méltóztatnának e a saját baráti és ismeretségi körében némi propagandát csinálni neki ? Holnap elküldetem az újévi számot s idezárok néhány felhívást. Ha pár előfizetőt szerezne, azzal hangosabbá tenné s becsesebbé a visszhangot, amit hasonló természetű munkássággal a magyar kultúra érdekében ki akarunk fejteni . . ." A másik gyökerecske egy debreceni kultúrtanácsnok válaszlevele, melyben azt írja, hogy az alföldi analfabétizmusról nem tud s akar most írni, mert azon a téren jóformán semmi sem történik, ellenben a szociális segélyekről szívesen inkább, mert ma egy kultúrtanácsnok hatóköre legfeljebb idáig terjed. Ez a rokonszenves és bús kultúrtanácsnok vált részben a Kopj áss István modelljévé s az e sertések körüli machináció egyike a Rokonok panamáinak. A január 16-i Nyugat-s7Ám főcíme: A SZÍNHÁZ : ÜZLET. Legteljesebb példa, mikor a lap oroszlánrésze egy témával telt meg. Két kritikus : Schöpflin Aladár és Kárpáti Aurél, egy színigazgató : Hevesi Sándor, két író : Kosztolányi Dezső és Lengyel Menyhért, két jogász : Simay Gyula dr. és Vámbéri Rusztem írták meg róla a roppant érdekes és tanulságos véleményüket. Ha távollevőknek levélben megmagya-