Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

rázta, mit kíván tőlük, még sokkal pontosabban tette ezt szóban. Odahívta őket a Pannóniába, lehetőleg egyszerre, és úgy intézte, hogy az ő intenciói szerint alakuljon ki bennük az írni való, már a személyes találkozás és vitatkozás alatt egységesre csiszolódva. Bizony nem sikerült mindig úgy, olyan mértékben ez a szerkesztői koncepció, ahogy ő kívánta. Miért? erre is van levél-példa. Azon az alapon, hogy ,,ha az egész országot bejárhatnám, akkor könnyebb volna" — januárban elkezdődött a Nyugat-írók országjárása. (Ügynök kísérettel, aki a sikert előfizetőgyűjtéssel learassa.) Először is, nagyjából azokba a városokba utaztak, melyeket apám az elmúlt években felolvasó körútján megismert, tehát ahol már volt összeköttetése. Üjpest, Szolnok, Szeged, Hódmezővásárhely, Miskolc, Győr — Szekszárd új terület, Babits hazája. Nem akarok ennek változó sikeréről és eredményéről beszélni, most csak az új szerkesztő aktivitásának hőségét mérem. Debrecenbe is készültek. Megírta Ady Lajosnak : Lemennénk írók legalább hatan s csinálnánk egy kis ramazurit. Beszélj róla az illetékesekkel. Nem is illik, hogy most, mikor az országnak annyi helyén jelenünk meg, Debrecent kihagyjuk. De gondolom, csak akkor csinálom, ha a város vezető eleme mellettem van. Annál inkább, mert volna egy ötletem Debrecen számára. Most hallom Medgyesi Feritőlhogy a Déry-múzeum nyitása májusban lesz. 0 két vagy négy nagy szobrot csinál oda díszítésül a lépcsőnek. Arra gondolok, hogy erre az alkalomra lehetne egy Nyugat-számot csinálni Debrecenből. Egy igazi debreceni számot, amelyben a mai Debrecen tudományos és írói világa egyetemlegesen vonulna fel. Nekem mindegy, hogy mit adtok ki, ha össze lehetne hozni egy debreceni dísz-társaságot, örömmel venném. Oláh Gábor s a többi poéta, meg bizonyára novellisták, etnográfusok, tudósok megtárgyalnák a várost. A lapnak vannak állandó rovatai. Ezek természetesen maradnának, a regény stb. (Ekkor már folyt A nagy fejedelem közlése.) Ellenben a többi dolgot Debrecen irodalmi életéből kellene kiprodukálni. Boross Sándor is tehetséges ember, aki most ott van. Juhász Géza, a Gulyás gyerek s bizonyosan vannak fiatalok is. Sőt szívesen mennék bele egy olyan tanulmányba, ami mondjuk a Hortobággyal foglalkozik, sőt még egy pár melléklettel is gazdagíthatnánk. Május elsejétől kezdve ugyanis művészi rajzok fognak a Nyugatban jönni ... A Hortobágynak most nagy festője lett úgy hallom Boromisza Tibor, s bizonnyal mások is vannak. Fene egye meg a Nyugatot, szabad azért nekünk a Kelettel is foglalkozni, azzal a vadkelettel, amit úgy hívnak, hogy Magyarország. ... Én azt hiszem, ki lehetne hozni egy igen jó, igen érdekes és magas nívójú számot. Hajlandó vagyok olvasni és segíteni, válogatni s tanácsot adni. Nem akarok monográfiát, hanem egy debreceni Nyugat-számot. Ady Lajos válasza a „debreceni szám" nagyszerű szerkesztői gondolatára egyáltalán nem reagál. Az előadásról pedig így mókázik : Ezek szerint kétféle módon lehet dönteni : 1. A szenilis Csokonai kör helyett az infantilis Ady Társaság volna a házigazda. 2. Nem kértek házigazdát, hanem egyszerűen ----- formális meghívás nélkül — lejöttök. Ad 1. Az Ady Társ. elég súlytalan trupp : néhány fiatal ügyetlen tanár (Juhász G., Boros S. stb.), de azért meg tud rendezni egy ,,Nyugat"-estet — mely úgyis magától rendeződik. Ad 2. Ez esetben is — csak név nélkül — az Ady Társ. csinálná a dolgot. Ad 1. és 2. A Bika terme március 23-án üres, s feltételesen már le is foglaltam. Terem, vigalmi, jegyárusítás, plakátok, kommünikék — mert a debreceni lapok kartelbe léptek s egyetlen ingyen sort sem írnak többé — kb. 600 P-t megközelítő rezsit jelentenek . . . 1200-as befogadó képességet és táblás házat szupponálva, kb. 1000—1200 volna a bevétel. Ez bizony túlzott befektetés volna, pláne, mikor Ady Lajos még csak nem is ígéri a város vezetőinek érdeklődését. Es a debreceni szám ennyire nyomtalanul fut át a két füle között. Az előadást még sokáig tervezték, azután — hosszú időre — elmaradt.