Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

A Nyugat szilveszterestjén szép és jó célra : a könyv, a költészet és a lélek szeretetére . . . Minden van, ha lelkesedés van, ha hit van és ha őszinte tűz van a szervezetben." Eleinte az ő lelkesedése, hite, tüze sokakban felgyújtotta a reményt. Józanul és szuggesztíven magyarázta : A mai napok a legsúlyosabb katasztrófát hozták a magyar íróra. A mai bajok legfőbb oka ... a szakadás a kiadó és az író közt. A kiadó merészelt kiábrándulni az irodalomból, mint üzletből s még azt se tartja kötelességének, hogy a nemes és tiszta irodalmat miit díszt szolgálja, ahogy a régi kiadók azért adtak ki írói alkotásokat, hogy azzal a firmát aranyozzák. A mai kiadó lenézi az írót és lenézi a kritikát. Az irodalmat pótszerekkel, a kritikát reklámmal helyettesíti. A Nyugat rendeltetése, hogy szembeszálljon ezzel a kietlen felfogással és az ebből származó állapotokkal. Ki higyjen és bízzon az irodalom varázserejében, ha nem mi. Meg kell tehát szervezni a közönséget. . . A közönség nem alaktalan tömeg, nagyon szépen mozaikokra oszlik, melyek egyenként hozzáférhetők. Minden írónak van valamelyik réteggel kapcsolata, tekintse személyes kötelességének és érdekének, hogy ezt szorosabbra fogja az ügy érdekében. Itt vannak például a szlovenszkói fiúk, akikkel az utóbbi években és hónapokban sűrűn érintkezett és akikről 1930 február elsején azt írta Ady Lajosnak : „Most voltam Szlovenszkóban s ott egész költői had van, csupa tehetséghiányban szenvedő gyerekek, de olyan lelkesség és mohóság van bennük, hogy azt a másfél milliónyi magyarságot állandóan izgalomban tartják." Folyóiratuk nincs, újságok vasárnapi mel•i* 19