Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

lékletében próbálkoznak, majd jobbakat írnak a Nyugatba. Kapnak helyet, viszont ők meg változtassanak azon, hogy ,,Szlovenszkóba szabad a lapnak bemennie, de mit érek vele, ha eddig összesen negyven példány ment be s még azt sem tudta eladni a pozsonyi LIP A kereskedőcég". Ott van Erdély. Megírta Kuncz Aladárnak : Sajnos Erdélyből még semmi kéziratot nem kaptam. Ügy látszik, nektek elég a saját közlési terület. Annál jobb. De megmondhatod mindenkinek, akit illet s akivel érintkezel, hogy nagyon szeretnék furórét csinálni az erdélyi írókkal. Valami nagyon szép dolgokat szeretnék kapni, ami az erdélyiek becsületét nagyon emelje . . . Legelőször kellene egy rövid összefoglalás az erdélyi irodalom tíz évéről. Olyan, amilyet Simándy Pál csinált a mostani számunkban (1930. II. 1.). Kit kellene megkérni erre. Talán Koós Károlyt. Ha gondolod, mondd meg neki, írja meg. Vagy Szentimrei Jenőt. Ne legyen hosszabb, mint ez a cikk s ugyanolyan tárgyilagos. A Helikonnal is foglalkozzon. Kemény Jánoskát (a Helikon főszerkesztője) ölelem. Ha akarja, ő is megírhatná. Szentimreinek is írt, s tőle ezt kérte : Nagyon szeretném, ha egy objektív cikkben összefoglalnád ismereteidet s gondolataidat az erdélyi ifjúságról. Mi jellemzi az erdélyi ifjúságunkat. Milyen a szervezkedési lehetősége s milyen viszonyban vannak a szülők generációjával. Milyenek a tanulmányi viszonyaik. Milyen a célja, vágya, jövője. Reális-e, vagy hajlamos e az álmodozásra. Milyen új nemzedék jelentkezik máris az utolsó tíz év alatt felnőtt ifjúságban. Hogy lehetne elképzelni az ő helyes és örvendetes fejlődésüket. Ugyanakkor, 1929. XII. 31-én dr. Sulyok Istvánnak is írt, aki a Romániai Magyar Népliga Egyesület vezetője volt : „Áprily Lajos barátom tanácsolta, hogy magához forduljak a következő kérdés megtárgyalásában, mint illetékeshez . . . Szükségem volna egy objektív statisztikai adatokkal bőven ellátott kis tanulmányra az erdélyi magyar ifjúságról. Meg kellene tárgyalni, mennyien vannak, milyen egyesületekben vagy szervezkedésekben élnek, a középiskolai ifjúságot külön, s a felső iskolák hallgatóit külön. Általában milyen anyagi viszonyok közt élnek. Milyen küzdelmeket folytatnak az életért. Milyen tanulmányi eredményeket érnek el, s mi jellemzi a szellemi irányukat, például a technikai érdeklődésük milyen. Sporttal hogyan foglalkoznak, gazdasági életre alkalmasak-e, s egyáltalán van-e reális iránya a fejlődésüknek. Ön, aki az ifjúsággal foglalkozik, ezeket a kérdéseket kiegészítheti, amennyire szükségesnek látja." A kolozsvári református püspöknek is írt : Erdély lelkiségéről s az erdélyi irodalom saját külön belső feszültségéről . . . szeretném, ha egy összefoglaló kis tanulmányt csinálnál. Ne legyen nagyon hosszú. Négy-öt Nyugat-oldal, hogy a szűk helyen mindnyájan elférjünk, de viszont jól gondold meg, mi az, amit ezen a címen szükséges és fontos kimondani ... s még arra gondolok, éppen a Méltóságos Asszony remek aktív egyéniségére gondolva, hogy csináljatok propagandát kérlek a Nyugatnak. Nálatok ez szimbolikus cím lehet, hiszen nektek a Nyugat : mi volnánk. S rettenetes az az érzés, hogjr az ember egy folyóiratban csak saját magának beszél. Szólni akarok annyi író által az egész magyarságnak. Meleg baráti üdvözlettel s hű kézcsókkal Egyszerre tervezte a lap tartalmát és a terjesztését. Minden alkalmat megragadott erre. Karácsony előtt írta nekem Berlinbe : ,,az este társaságban voltam, volt ott három úr, mindhárommal kicsináltam valami előnyt a Nyugat számára. Hiszen ha az egész országot bejárhatnám, akkor könnyebb volna." Nem bízta a véletlenre se az előfizetők gyülekezését, se a kapható kéziratok tartalmát. A legelső, még részben a Pannónia-asztalnál kialakult témacsoport után összeállította a saját programját.