Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

ILLÉS ILONA: Dokumentumok Forgács Antal franciaországi tartózkodásával kapcsolatban

Képzelheti, milyen nagy lenne az örömünk, ha az ön fáradozását siker koronázná, és meglelné nyomát ennek a tehetséges embernek, a kedves, jó barátnak, akit mindenki nagyon becsült és szeretett. Adja Isten, hogy sikerüljön. M. Luyat, a tanító, elköltözött tavaly Le Sappey-ból Grenoble-ba, de a levelét feltétlenül utánaküldik. írjon neki. Címe : M. Gaston Luyat, Instituteur Le Sappey (Isère) par Grenoble Szeretném, ha nemsokára válaszát olvashatnám. Addig is kérem, fogadja őszinte, szívélyes üdvözletem. Feleségem is melegen üdvözli. Gomery Imre Paris le 18 Mai 1947 Mr Joseph Freud Shirchampton Bristol Kedves Uram, Épp most kaptam meg és fordíttattam le a levelét, mert nem tudok magyarul. Gomery úr közölte velem az Ön címét és ugyanakkor Havas úr budapesti címét is. Neki írtam először, mert ezzel a levéllel egyben Freudné kívánságát is teljesítettem. Mihelyt megkaptam levelét, elhatároztam, hogy írok Önnek. Mennyire megértem, hogy még a legkisebb nyom után is kutat, de sajnos ! bármennyire is kutattam utána, soha semmit sem tudtam meg attól kezdve, hogy útnak indították a drancy-i táborba. De legalább azt el tudom mondani, milyen volt Anti élete Grenobleban, ahol megismerkedtem vele és ahol osztozott közös szorongásainkban. Amikor ebbe a városba érkezett, az élet még elviselhető volt. A város közvetlen közelében egy szállodában lakott aránylag nyugodt körülmények között ; amikor aztán a németek kegyetlensége egyre inkább fokozódni kezdett, a szálloda veszélyessé vált, mert mindenkinek újból igazolnia kellett magát. Ekkor hamis iratokat szerzett, de egy szerencsétlen véletlen miatt sajnos, nemsokára letartóztatták. Jó ügyvédet találtam számára, és mivel ügyét a franciák ítélték meg, minden jól ment és szabadon bocsájtották. Az ügyeket azonban csaknem mindig áttették a német hatóságokhoz, így az összeköttetések ellenére sem lehettünk biztosak abban, hogy ez nem kerül-e a Gestapo kezébe. Ettől kezdve szegény Antinak élete pokoli lett, állandóan cserélte ágyát, szobáját, lakhelyét. Végtelen nagy elővigyázatossággal élt, de igazában senki sem tudhatta, mitévő legyen. A népes városokban könnyebben el lehetett rejtőzni, de ezekben gyakoriak voltak a razziák és a mindenkit fenyegető házkutatások, az ellenőrzés pedig szigorú. Újra fel kellett vennie valódi nevét és feszélyezve érezte magát, útlevele miatt. így azután arra az elhatározásra jutott, hogy egy Grenoble-tól nem messze fekvő kis faluba, a hegyekbe megy, oda, ahol Gomeryék is éltek. Az ellenőrzés valóban kisebb lett, de a veszély még így is nagy volt, mert azonnal észrevették, hogy nem a faluba való. Azután az történt, hogy mindenkit meg kellett nevezni, aki ebben a falucskában keresett menedéket, és akkor a Gestapo haladéktalanul rajtuk ütött, s azon a reggelen mintegy hatvan személyt tartóztattak le. Anti a falutól két kilométerre egy kis tanyán lakott, azt gondolta, hogy senki sem talál rá magános búvóhelyére. Ezen a rettenetes napon Antinak épp üzenetet kellett volna küldenie Grenoble-ba, de hiába vártam rá. Nyugtalan lettem és másnap elmentem hozzá, a házat azonban fölforgatva és üresen találtam. () három napig még ott maradt, a Gestapo számára fenntartott szállodában. Nem láthattam őt, de megbizonyosodtam arról, hogy nem bántották. Visszatértem a házba, ahol lakott, megmentettem utolsó kéziratait és megkérdeztem Havas urat, miként tudnám eljuttatni hozzá, hogy közölhesse. Van még nálam néhány apró holmi, amit Freudné számára kell átadnom, ezeket Anti bízta rám, amikor már attól tartott, hogy valami baj történhet vele. Körülbelül ez minden, amit mondhatok Önnek. Ami lelkivilágát illeti, olyan eleven életkedv volt benne, hogy még a szenvedései közben is gyakran vidám és szellemes maradt. Szemében gúny és értelem szikrázott, amennyire csak lehetséges volt, folytatta egyetemi tanulmányait és anyagi nehézségei sem voltak. Sokat beszélt nekem Önről, barátjáról, Havasról, édesanyjáról és budapesti ismerőseiről. Én is nagyon jó barátot veszítettem el benne, nagyon szerettem és nagyra becsültem. Bocsásson meg, amiért franciául írok, ez a legkönnyebb nekem. Ha még valamit meg kíván tudni tőlem, írhat angolul is, és én szívesen állok rendelkezésére. Nagyon boldog lennék, ha kielégítő választ adhatnék kérdéseire.