Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

ILLÉS ILONA: Dokumentumok Forgács Antal franciaországi tartózkodásával kapcsolatban

A fasizmus üldözése elől 1938 őszén Párizsba, szabadabb szellemi légkörbe menekült. Itt bekapcsolódott a párizsi magyar baloldali írói körbe. A művészi szó erejébe vetett hittel fordul szembe a fasizmus embertelenségével. Ez a költészet, Franciaországban írt versei, amelyek az erdélyi Korunkban és a párizsi Üzenetben jelentek meg, az antifasiszta líra legszebb darabjaihoz tartoznak. Akkori napjainak hangulatát leginkább A háború 293. napján című verséből ismerjük meg: Látod, még élek ! Nem nyelt el a föld s nem martak szét a harsány fegyverek. Itt lapulok könyvek és füzetek közt egy sötét szobában egyedül, s amit eddig tettem, csinálom tovább. Nem vagyok bűnös én itt semmiért, de lesz-e, aki ezért megbocsát ? Amikor a németek megszállták Franciaországot, hosszú bujdosás után a Gestapo kezére került Grenoble-ban. Innen a drancy-i gyűjtőtáborba vitték, és egy Németországba indított menetben látták utoljára. 1944-ben, 34 éves korában elnyelte őt is a fasizmus. Legutolsó versei egyikében jövendölte meg saját sorsát : Magamat még mindig magammal mérem, Kétmilliárdból egy centrum vagyok. Kósza napom holdam ellen ragyog, Egyensúlyban tart ős csillag-törvényem. Meglepetés már nem történhet vélem, Tudtam, de nem hittem, hogy meghalok. Most már hiszem. A teleírt lapok árnya kísért, s a félelmet se félem. Minden a helyén . . . De ki él helyettem ? (Mint az állat) A Petőfi Irodalmi Múzeum birtokában levő néhány levél, amelyet itt közlünk, a költő barátainak visszaemlékezései a Franciaországban együtt töltött időre és Forgács Antal letartóztatásának körülményeire. Azoknak a barátoknak írásai ezek, akik vagy maguk is üldözöttek voltak, vagy akik az üldözöttek mellé álltak. A leveleket a Londonban élő Freud József, a költő bátyja kapta és ő adta át Gereblyés Lászlónak, hogy juttassa el azokat a Petőfi Irodalmi Múzeumnak mint ajándékát. Ezúton is köszönetet mondunk az ajándékozónak, mert e levelekkel jelentős szolgálatot tett a magyar irodalomtörténeti kutatásnak. Az alábbiakban egy-két szemelvényt közlünk a hozzánk került anyagból. E. Gomery 11, Rue FRANKLIN ST. GERMAIN-er-LAYE le 24, Avril 1947 (S. et U.) Igen tisztelt Uram, Nagyon megörültem levelének, ugyanis évek óta kerestem a címét, de nem sikerült megkapnom. A felszabadulás után azonnal írtam Havas Endre barátomnak Londonba és levelemben elmondtam azokat a körülményeket, melyek között Anti barátunkat elhurcolták. Miután úgy látszik, Havas ezt önnel nem közölte, készségesen teszek eleget kérésének. Anti 1944 februárjában jött fel hozzánk Le Sappey-ba (kis falu a hegyek közt, ezer méter magasságban, Grenoble-tól tíz kilométernyire) azzal a kéréssel, hogy szerezzünk neki lakást. Eb-