Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MIKLÓS RÓBERT: Arany János ismeretlen verse és Tóth Lőrincnek írt kiadatlan levelei

Az 1849-es katasztrófa után, mint annyian mások, ő is megjárja a Neugebaudét, halálra is ítélik, az ítéletet azonban a hatalom kiszámíthatatlan szeszélye Pestre való örökös internálásra és szigorú rendőri felügyeletre változtatja. Tóth Lőrinc a hadműveletek során mindenét elvesztette, ingó-ingatlan vagyona elégett Komárom ostromakor, ügyvédi gyakorlatától már 49 őszén megfosztották, irodalomból már csak szerény képességeinél fogva sem tudott volna megélni, ő azonban megtalálja mégis helyét a nap alatt : a legnehezebb időben vállalja az Akadémia terhes pénztárnoki állását. Ügybuzgalma ezekben az esztendőkben sem csökken, és amint a felhők oszladozni kezdenek, egyre több és több társadalmi megmozdulásban, új intézmény alapításának előkészítési munkálatainál találkozunk immár országosan ismert nevével. Alapító tagja és első jogtanácsosa az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak, részt vesz a Földhitelintézet alapításában is, és ki győzné felsorolni az intézményeket, szervezeteket, amelyekben hasznossá teszi magát. A kiegyezés előkészítésekor szinte természetes, hogy tagja a 67-es bizottságnak, előbb Fejér megye, majd a csákvári kerület követe, az új kormányban pedig Horváth Boldizsár igazságügyér tanácsosa. A kiegyezés után bírói pályája is egyenesen ível felfele : 68 elejétől a semmítőszék, később a kúria bírája, 83-tól tanácselnöke. Közéleti és hivatali, tevékenységét kitüntetések és rendjelek kísérik. 1895-ben a főrendiház örökös tagjává nevezi ki az uralkodó. Nyolcvankilencedik esztendejében járt, amikor 1903 tavaszán meghalt. Egy nemzet gyásza kísérte a Kerepesi úti temetőbe: a ,,nagy nemzedék" egyik utolsó képviselőjét tisztelték benne. Mint szépíró nem alkotott maradandót. Irt egy tucatnyi történelmi szomorújátékot, ezeket az Akadémia rendre megjutalmazta, a Pesti Magyar Színház azonban kettő kivételével elő sem adta. Egyetlen művének volt közönségsikere : hatkötetes Úti Taromját (1844), amelyben németországi, belgiumi, hollandiai, angliai és franciaországi élményeiről és gazdag tapasztalatairól számolt be, sokan és szívesen olvasták. Élete alkonyán még kiadott egy kötetnyi epigrammát, „beszélyei" is megjelentek (Sötét időkből, 1882), de ezeknek a szerény köteteknek sem volt számottevő visszhangjuk. Ezzel szemben a jogtudomány köréből írt művei, tanulmányai és cikkei mindmáig becses értékei e tudományág történetének. A hozzá írott levelekből roppant megnyerő, köztiszteletben álló férfiú arcéle bontakozik ki előttünk. A Petőfi Irodalmi Múzeumba került levelekből is megállapítható, hogy levelezésben állott úgyszólván mindenkivel. Időrendi sorrendben az első levél — Pázmándy Dénesé — 1833-ból való, az utolsó — Vörösmarty Béláé — századunk első éveire tehető. Van, ki baráti vigaszért, van, ki jogi tanácsért fordul hozzá, és se szeri, se száma azoknak a leveleknek, amelyeknek írói csupán egy-egy röpke üdvözlettel tisztelik meg. Rendkívül érdekes képet nyújt a levélírók puszta felsorolása is : Abafi Lajos, Arany János, Arany László, Bartók Lajos, Batthyány Ödön, Bezerédj István, Beöthy Zsigmond, Csemegi Károly, Deák Ferenc, Degré Alajos, Dessewffy Emil, Döbrentei Gábor, Eötvös József, Fábián Gábor, Fiáth János, Fraknói Vilmos, Garay János, Gyulai Pál, Heckenast Gusztáv, Horváth Boldizsár, Jancsó Benedek, Kandó Kálmán, Kazinczy Gábor, Kossuth Ferenc, Könyves Tóth Kálmán, Kuthy Lajos, Lanka Gusztáv, Lenhossék József, Lónyay Menyhért, Márki Sándor, Nagy Miklós, Pauler Tivadar, Pázmándy Dénes, Rónay Jácint, Szemere Miklós, Szigügeti Ede, Szilágyi Sándor, Szily Kálmán, Tarkányi Béla, Teleki Sámuel, Thallóczy Lajos, Toldy Ferenc, Vahot Imre, Vay Miklós, Vörösmarty Béla, Vörösmarty Mihály, Wenkheim Béla, hogy csak a legismertebbeket említsük. E hézagos felsorolásból is kitűnik, hogy a század elejének literary gentlemanjétől, Döbrentei Gábortól kezdve a Vasárnapi Újság szerkesztőjéig, Nagy Miklósig szinte a magyar közélet minden egyéniségével kapcsolatban állott.