Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MIKLÓS RÓBERT: Arany János ismeretlen verse és Tóth Lőrincnek írt kiadatlan levelei

E levelek között volt Arany Lászlónak 1886. július 23-án keltezett levele is. Ez a levél minden kétséget kizáróan válasz azokra a sorokra, amelyeket Tóth Lőrinc július első felében Széli Piroska halálakor írhatott Arany Lászlóéknak. Őt ugyanis Arany Jánosné halála után Lászlóék fogadták örökbe, náluk halt meg 1886. július 3-án. Arany László 126 X 200 milliméteres, 2 fóliós, gyászkeretes levélpapíron köszöni meg Tóth Lőrinc részvétét, és feltehető, hogy ez idő tájban másolja le és küldi el apja köszöntő-versét is. Ez a vers ugyanis — Arany László kézírásával — ugyancsak gyászkeretes, 126 X 200 milliméteres levélpapíron olvasható. A papír felső bal sarkában aláhúzással a következő szót találjuk : Olvasd majd a vers következik : T. L. Hetven évet érdem élni : Vak nyerőnek azt ne mondd, Ki olaját nem fecsérli, Mint az öt szűz, a „bolond'". Élj hát nyolczvant egyelőre ! A kerek szám fussa ki ; Akkor nyújtsa több időre Ezt a rigmust valaki. Hogy ez a vers valóban Arany János verse, azt elsősorban — tartalmi és formai elemein kívül — az is bizonyítja, hogy az egyfóliós kézirat hátlapján ugyancsak Arany László keze írásával ez olvasható : Arany Jánostól. A vers keletkezésének időpontját illetően az a kéziraton levő, a vers után következő NB-és megjegyzés igazít el bennünket, amelyet Arany László szintén gondosan hozzámásolt a vershez : NB. Azon hitben készült, hogy a jubileum a hetvenéves születés napra rendeztetett. Ismeretes, hogy az ilyenfajta lapalji megjegyzés gyakori szokása volt Arany Jánosnak, de maga a megfogalmazás is kizárólag Arany Jánosra vall. A lapalji megjegyzés azt is elárulja, hogy ez a kedves, tartalmilag és formailag egyaránt remek kis köszöntő-vers 1882 tavaszán, valószínűleg május első felében keletkezett. Arany Jánosnak bizonnyal tudomására juthatott, hogy a Kisfaludy Társaság ünnepséggel akarja megtisztelni Tóth Lőrincet. Arany János nyilván a hetvenedik születésnapra gondolt, holott ez csak két esztendő múlva, 1884-ben vált esedékessé. A Kisfaludy Társaság nem Tóth Lőrinc születésnapját szándékozta megünnepelni, hanem — mint az a Társaság Gyulai Pál és Beöthy Zsolt aláírásával ellátott, 1882. május 11-én keltezett, Tóth Lőrinchez írott levele (P. I. M. V. 1296.) is bizonyítja — az „első írói fellépésnek f. é. május havára eső félszázados fordulóját". (Tóth Lőrinc első nyomtatásban megjelent műve, egy alkalmi óda Néhai Imre János halálára, valóban 1832-ben jelent meg.) Az ünnepséget Szász Károly indítványára a Társaság már a február 15-én tartott közgyűlésen határozta el — erről tudott nyilván Arany János is —, magára az ünnepségre, jobban mondva a „díszlakomára" csak május 14-én került sor a Frohner-vendéglőben. Arany János ezen a díszlakomán már nemigen vehetett részt. Utolsó tavaszának nagy részét betegen töltötte, a szigeti séták is egyre rövidebbek lettek, csendes megadással írta le : „Hatvannégy esztendő — Untig elegendő." Arany Lászlótól tudjuk, hogy még ez idő tájt is mennyi örömét lelte humoros ötletekben, betűjátékokban, képrejtvényekben. Az alkalmi rögtönzéseket különben is mindig szerette, a névnapi, születésnapi köszöntők pedig egész költői pályáját végigkísérték. így köszöntötte még Szalontán Szilágyi Istvánt (1842), Borbély Pál főjegyzőt (1846). Az alkalmi köszöntő-