Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MIKLÓS RÓBERT: Arany János ismeretlen verse és Tóth Lőrincnek írt kiadatlan levelei

ARANY JÁNOS ISMERETLEN VERSE ÉS TÓTH LŐRINCNEK ÍRT KIADATLAN LEVELEI Miklós Róbert A Petőfi Irodalmi Múzeum 1959 októberében megvásárolta Szalay József neves szegedi bibliofil kéziratgyűjtemény ének még magánkézen levő darabjait. A gyűjteménynek ez a része teljesen vegyes és rendezetlen anyagot tartalmazott. A kéziratok zöme a XIX. század második feléből és a XX. század első harmadából való, összességükben azonban sem a gyűjtő érdeklődési körét, sem a gyűjtés szempontjait nem érzékeltetik. Ebből a szinte „ömlesztett" anyagból csupán egy anyagrész volt bizonyos teljességgel kiválasztható: a Tóth Lőrinc személyi okmányait, iratait, feljegyzéseit és a hozzá írott leveleket tartalmazó köteg. Ez az iratcsomó sem mondható teljesnek, mégis mind a személyi okmányok, mind a levelezés megmaradt része igen pontos képet nyújt a roppant tevékenységű Tóth Lőrincről, aki sem mint közepes képességű író, sem mint kitűnő jogász, hanem mint a XIX. század tipikus közéleti férfiúja, nemes „homo sotialis"-a érdemelte ki kor- és pályatársai bizalmát és nagyrabecsülését. Az 1814-ben, Rév-Komáromban született Tóth Lőrinc alig huszonnégy esztendős, amikor ügyvédi vizsgát tesz, de ekkor már két éve az Akadémia tagja. A Kisfaludi -Társaság alapítói között is ott találjuk; a nagynevű Társaságnak hat éven át ő az első titkára. Minden tettét megfontoltság és ügyszeretet jellemzi. Fiatalon, Grorove István társaságában, végigutazza Nyugat-Európát, eljut Skóciába, Írországba is. Utazásai során hasznos barátságokat köt kora neves jogászaival és közgazdászaival; megfordul München, Berlin, Lipcse, Drezda, London, Párizs tudós köreiben, Angliában a parlamenti munkát tanulmányozza, másutt az esküdtszéki rendszert és a börtönügyeket. (1855-ben ő képviseli hazánkat a római börtönügyi kongresszuson.) 1840-től a pozsonyi országgyűlésen Batthyány Kázmér jogtanácsosa és képviselője, bokros teendői azonban nem gátolhatják meg abban, hogy egyszerre a Jelenkor-t is, Kossuth Pesti Hírlapját is tudósítsa, miközben számtalan társadalmi egyesületben tevékenykedve a Védegylet titkári tisztét is ellátja. Közéleti tevékenysége 1848 tavaszától kezdve még többrétű: tagja a Bécsbe utazó küldöttségnek, a népképviseleti országgyűlésen szülővárosát, Komáromot képviseli, Deák minisztériumában osztálytanácsosi ranggal ő az elnöki titkár, a Honvédelmi Bizottmány egyik jegyzője. Követi a kormányt Debrecenbe is, itt Vukovics Sebő mellett osztályvezető tanácsos, s bár Debrecenben már az óvatosak táborához húz, elkíséri a forradalmi kormányt Szegedre, Aradra is. H* 163