Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

Móricznál szinte azonos a szöveg. (I. felv. 7. jel.) Balog első súgókönyvében

47 a cenzúrázás előtt még gúnyosabban kidomborodott az unalom hangsúlyozása. Az első felvonás 9. jelenetében a szakácsnak azon kérdése után, hogy talán az unalom bántja az urát, az alábbi párbeszédet halljuk : Döbrögi : Eltaláltad ! Szakács : Ez sajátságos, és némely uraságoknál családi gyógyíthatatlan. (ezt a cenzúra kihúzta) Másutt : Döbrögi : (Kobaknak) . . . Legnagyobb baj a világon, ha az ember maga se tudja, mi a baja. Móricz Zsigmondnál ez így hangzik : Döbrögi : (Kobaknak) Más az én bajom. Kobak : Talán az, hogy . . . Döbrögi : Hallgasson kend. Legnagyobb baj a világon, ha az ember maga se tudja, mi baja. (II. felv. 6. jel.) A földesúr állásfoglalását a haza ügyeivel kapcsolatosan Balog így jellemzi : Döbrögi : (kijön az ágyból) . . . Ah. Itt van kend. Mit parancsoltam tegnap, hogy eszembe juttassa. Ispán : Tens uraság méltóztatott a gazdaság és jobbágyság új törvénycikkeit említeni, végre mély belátása a sonkás tésztán nyugodott meg. (/. felv. 7. jel.) Döbrögi ezután a szegény magyar színészekről nyilatkozik megvetően, még azt a pár fillért is sajnálja, amit eddig is adott nekik. Ez a rész egy kissé mintha az író bosszúja lenne : Balog István saját bőrén érezhette a magyar földesuraknak közügyek és művelődés iránt való közönyét. Ezt a közönyös maradiságot Móricz még élesebb gúnnyal jeleníti meg : Döbrögi : Kobak ! Mit parancsoltam tegnap, hogy eszembe juttasd ! Kobak : (szolgálatkészen, gyorsan) : Nagyságos uramnak azt tetszett mondani, hogy az Isten süllyessze el a pozsonyi diétát, még a jobbágynak is szarvakat akar növelni. Keljek csak fel holnap, olyan levelet kanyarítok a Consiliarusnak, hogy nem teszi az ablakába ! Mégsem váltja be az ígéretét, ,,mert a tinta beszáradt . . . amióta a boldogult feleségem a földben pihen, azóta nem is volt, aki kiolvasztotta volna". A népmese Ludas Matyija a jobbágyok nevében cselekszik. Már Fazekas is jelzi, hogy a megfélemlített együgyű fejszések titkon örülnek Matyi csíny te veséinek : Egyik jobbágy a másiknak kurta gubáját Megrántá : a más a mellette valóra könyökkel Titkon bökdöse, míg urok óbégatva könyörgött. Balog a jobbágyok erdei jelenetében talán még jobban hangsúlyozza az elnyomottságot, de kárörömről nincsen szó : Döbrögi : Ispány, minden ember ki csak fejszét emelhet ebbe az órába kiállj

on, aki elmarad 50-et kap. (az utóbbi kitételt a cenzúra kihúzta) Ha mindjárt a pulyka-hideg rázza is. (II. felv. 9. jel.) *

7 OSZK. Színháztörténeti Gyűjtemény. Súgókönyv kéziratB. ].: „Ludas Matyi" tüneménves énekes vígjáték 3fclv. N. SZ. L. 40.